Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei
(III.) Márton (1800-1847) fiának sorra születtek ugyan a gyermekei (5 fiú közül 3 maradt életben és egy leány 59 ), de kiskorúak voltak, amikor viszonylag későn nősült apjuk meghalt, aki ráadásul alig hagyott már rájuk valamit a nagy vagyonból. Bár gazdag ember volt, Tornaija egyharmad részének birtokosa (a vagyon a három fiútestvér között osztódott el apjuk halála után), lassan eltékozolta, elzálogosította vagyonát, benne apjától örökölt alsótomaljai kúriáját is. Nem véletlenül nevezte el az őt egyébként igen kedvelő Kazinczy Ferenc „aranyos Tornallyay"-nak; „nemcsak aranyos kedélye miatt, hanem azért is, mert állítólag 1 aranynál kisebb borravalót senkinek sem adott. Gazdaságával bizony nem sokat törődött, így el kellett pusztulnia" - fogalmazza meg a sommás családi ítéletet Tornallyay (II.) Zoltán. Majd így folytatja: „Az öreg Hámostól vett fel nagy kölcsönt, a néphagyomány szerint 1 véka ezüstöt, birtokaira. Vagyis [1839-ben] elzálogosította a birtokait a Hámos családnak. Többé azután ki sem tudta azt váltani, így Hámos kézen maradt a nagy Tornallyay vagyon..." - 0 pedig Csemelybe, felesége örökség-birtokára húzódott vissza, ott próbált talpon maradni, immár erélyes gazdaként irányítva a kaotikus állapotban lévő birtokot. 60 Korai halála is itt érte, „u. n. vizi betegségben, vagyis szívbajban" hunyt el. Mintha csak előrevetítette volna a pár évtizeddel később a köznemesség eldzsentriesedő csoportjáról kialakuló képet: csinos, kellemes, gavallér férfi volt, „úri ember ... a legjavából...", „igen finom és jó ember hírében állott. Nagy agarász volt", remek lovas és jó cimbora. Vendégszerető, közkedvelt, sok baráttal „a legmagasabb körökben is". „Pesten tagja volt a Nemzeti Kaszinónak. Négyes fogaton járt fel Pestre, cselédséggel együtt. 0 az Angol Királynő szállóban lakott, a cselédség a Fehér Hattyúban. Ez a régi hírneves szálloda ott állott a mai Pannónia szállóval szemben és igen kedvelték a vidéki urak, mert jó istállói és kocsiszínei voltak." 61 Feleségének, ózdi és zádorházi Sturmann Katalinnak 62 ugyancsak nehéz özvegyi terheket, súlyos „örökséget" kellett elhordoznia férje halála után. Ott maradt Csemelyben a 59 (I.) Zoltán (1839-1919), Árpád (1840-1902), Dezső (1845-1895) és Kata (1846-1892), ifj. Újházy Lászlóné. 60 GAÁL 1. 1999. 64. p. 61 Tornallyay (II.) Zoltán: Családi följegyzések... részletek. 62 Unokája így mutatja be őt, és határozza meg származását: „Apai nagyanyám Sturmann Katalin volt Cscrnclyböl, Stunnann György [született 1779-ben] és Hubay Terézia lánya. 1823-ban született és 14 éves korában ment férjhez. Apám születésekor mindössze 16 éves volt. (...) A Sturmann család [svéd nemesek leszármazottjaGAÁL I. 1999. 64. p., de más források is megerősítik] előkelő és dúsgazdag család volt akkor Gömörben és Borsodban. Sturmann András és Sturmann Márton nagy vagyonok felett rendelkeztek és alapitoi voltak a RimaMurány Salgótarjáni nagy Vasműnek. Az övék volt Ozd és az ozdi bányavidék. Csernely még az én emlékezetemben is 5000 holdas birtok volt. Már a leszármazottak: [T. Antal unokái, a Sturmann-ílúk:] Gyuri, Lénárd bácsi stb. adogatták el, a mikor bajba kerültek. Nagyanyámat én már nem ismenem, mert születésem évében 1882-ben halt meg Putnokon. Igen szelidlelkü jó asszony volt. Jó apám hasonlított hozzá és gyermekeim közül: a kis Márton. Szerette a jó barátnői kört. Szivarozott és kártyázgatott itt Tornaiján: Hámos Antalnéval szül. Szepessy Máli nénivel és Justhné szül. Keczer Ilkával. Gondteli volt egész élete, mert mint korán özvegységre jutott nőt, kihasználták. Sok gyermekkel kellett törődnie és állandóan anyagi zavarokkal küzdött. Apám házassága után leköltözött Putnokra, ottani kedves lakásába." Tornallyay (II.) Zoltán: családi följegyzések... részlet - Sturmann néven két család kapott nemességet Gömörben, közülük bennünket az 1699-ben nemesi oklevelet szerzett S. István ága érint (az ún. földbirtokos, csernelyi ág). [FORGÓN M. (1907) 2001. 589. p.] S. István András fiától származó ágának leszármazottja S. Katalin (5. generáció). A T. (II.) Zoltán által emlegetett András (ezen a néven 3. a nemzedékek során, meghalt 1819-ben) Katalin nagyapja volt. Márton (1757-1844) pedig S. István másik fiának, Györgynek az ágáról való, az ún. iparos, vizesréti ágról. O volt a Murányi Unió és Rimai Coalitio létrehozója, dúsgazdag ember, „Magyarország első nagykapitalistája" [M. BAGOSSY É. 1995. 3. p. - itt további adatok is S. Mártonra], gömöri főjegyző, főszolgabíró [FORGÓN M. (1907) 2001. 590. p.J. Az ő révén rokona a Tornallyayaknak Veres Pálné is, aki Márton lányának, a Beniczky Pálhoz férjhez ment Karolinának az egyik leánya volt (Beniczky Hermin, 1815-1895). A szintén megidézett Sturmann-fiúk S. Katalin testvérének, Györgynek (szül. 1832) voltak a fiai (anyjuk a már emlegetett Tornallyay Viktória, 1838-1910). - A Sturmann-családra vonatkozó adatokat Orczy Sturmann Péter (Eger), a Sturmannok ma élő egyik leszármazottja bocsátotta rendelkezésemre. Köszönet érte.
