Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei

ségvisclök, nemzedékenként gyakran több is, de ők már „csak" megyei-térségi rangú vezető notabilitások

42 - országos szintű nincs többé köztük. A 17. század második felében, majd a 18. század közepén is a család két-két markáns ágra szakad. 1666 körül a már emlegetett Tornallyay Zsigmond és testvére, id. Tornallyay Ferenc kezén összpontosul a családi birtok, kettejük közt osztódik meg a vagyon. Ferenc ágának kihalásával (két lánya mellett korán elhunyt fiának is csak leányai születtek) azonban megint egy ágra - Zsigmondéra - szűkül a család. Zsigmond utódainak is csak István fiától származó György nevü unokája biztosította az utódlást, majd az újabb ágakra szakadást: a vármegyei esküdt Györgynek két feleségétől 18 gyermeke született (!), és közülük „csak" négy hunyt el csecsemő korában. A testvérek közül két fiú válik dominánssá, s osztja meg immár végleg - a családot. (I.) Márton (1728-1785/?/)

43 (elsőszülött fia és unokája követi majd ezen a néven) lesz a tornaijai, Ignácz (1742-1788) a tiszakeszi ág őse.

44 Mi a továbbiakban csak a tornaijai ágat követjük, közelebbről Márton leszármazási vonalát. Az az érdekes helyzet állt elő ugyanis, hogy a sok testvér közül (a más irányba kanyarodó, leszármazottakban bővelkedő Ignácot kivéve) mindössze az egyébként szintén élete virágjában elhunyt Mártonnak, s érdekes módon leszármazottai közül azután is mindig csak a Mártonoknak születtek a család folytonosságát biztosító utódai.

45 Mielőtt folytatnám a család történetét a Mártonok nyomában haladva, röviden szeretnék kitérni I. Márton Károly nevü (1761-1822) fiára. Neki és feleségének, sajószentpéteri Losonczy Juditnak

46 köszönhetik ugyanis bátyja, Márton utódai a tornaijai kúriát. Tornallyay Károlyt nagyhatású, művelt, komoly könyvtári állománnyal rendelkező, nyitott, adakozó

47 közéleti és alkotó embernek

48 ismerték a kortársak. Jövedelmező gazdálkodást folytatott, több vármegye táblabírája volt, s gömöri református egyházmegyei kurátor. Feleségével mindvégig boldog, harmonikus házasságban éltek, de utódjuk, bár nagyon vágytak rá, nem született. így számtalan keresztgyerekük mellett több nevelt gyermekük is volt.

49 Birtokaikat azonban, és Felső-Tomalján álló, akkor még valószínűleg csak 4 szobás kúriájukat az általuk létrehozott modern angolparkká fejlesztett kerttel és minden hozzátartozó gazdasági épülettel a férjét jóval túlélő Losonczy Judit - ex post férje nevében is - már 42 A 16-17. században elsősorban gömöri alispánok (1550-1703 közi összesen 12), a későbbi századokban főleg nemesi vármegyei és járási szolga- és táblabírák lettek a Tornallyayak. 1714-1919 között 5 táblabíró, egy egyházmegyei tanácsbíró, egy kurátor s egy gondnok, 2 szolgabíró, egy főszolgabíró, valamint egy ügyvéd volt a családban egy további alispán mellett. (VI.) János (1544-1563) pedig pozsonyi kamarai prefektusként van feltüntetve. GAÁL 1. 1999. családfa alapján. - Tornallyay (II.) Z. visszaemlékezése szerint „Gömör megye politikai életében 18 alispán viselte a T. nevet. Őseink mind táblabírák voltak és vezető szerepet vittek a megyei életben." Tornallyay (II.) Zoltán: Családi följegyzések... 43 Mindössze annyi deríthető ki, hogy valamikor 1770 és 1785 között halhatott meg. GAÁL I. 1999. 55. p. 44 Még egy testvérükről kell említést tennünk: „a renitens" (II.) Gedeonról (1749-1805). Ö volt ugyanis a családban az első, aki nemcsak elhagyta ősei hitét, hanem elvégezve a bécsi Pázmáneumban a Stephanitáknál a képzőt, katolikus pap lett, sőt, végigjárva a ranglétrát, kanonok. Otthoni birtokait s vagyonát végig Márton testvére kezelte. Ipolyságon, a káptalan birtokán halt meg. GAÁL I. 1999. 55. p. 45 A többiek mindkét generációban vagy nagyon fiatalon, vagy utódok nélkül haltak el. GAÁL I. 1999. családfa nyomán. 46 Sajószentpéteri Losonczy Károly lánya. A Losonczyakkal több nemzedéken át s egy nemzedéken belül is többször voltak rokoni viszonyban a Tornallyayak. GAÁL I. 1999., több helyen. 47 A házaspár adakozott a sárospataki könyvtár felépítéséhez (Tornallyayné férje halála után a gömöri ref. egyházmegye könyvtára létrehozására is), a gömöri és a tornaijai református egyháznak, s végrendeletükben is megemlékeztek egyházukról. Az özvegy L. .1. jelentős összeget adományozott-hagyományozott a sárospataki ref. Kollégium és a losonci Líceum számára is. GAÁL I. 1999. 55-56. és 59. p. 48 Színdarabokat, verseket írt, ezek összegyűjtve megtalálhatók az Országos Levéltárban. Tornallyay (III.) Zoltán szíves közlése. 49 Pl. fivérének, (II.) Mártonnak legkisebb fia, Tornallyay Károlyék reménysége, Julius is, akinek édesanyja, Malatinszky Franciska a szüléskor meghalt. Julius azonban 15 évesen, sárospataki diákként, a Bodrogba fulladt. GAÁL 1. 1999. 59-60. pp.