Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei

Minden jel szerint a Tornallyay ősök igen korán megtelepedtek a Rima-völgy északkeleti részén, a Sajó partján

7

, s a Tornaijától északra elhelyezkedő Gömörvár - a későbbi Sajógömör település, ma Szlovákia, Gemer

8 - környékén egyes igazolhatatlan feltételezések szerint a gömöri határvédők, a gömörőrség' tagjai voltak. Gaál Imre a 12. században véli azonosíthatónak a család első ismert ősét (Tornallyay N. 1130-1190 /?/).

9 A Tornallyayak egyik birtokteste, „Szanács" földje, a mai Tornaijától délre fekvő Alkér - a mai Méhi melletti területtel azonosítható, s királyi adományként került a család kezére.

10 Valószínű azonban, hogy az „ősnemes" család már korábban birtokol földet a térségben,

11 amelyeket a legkorábbi oklevél is „terra hereditaria"-nak, azaz örökölt, ősi földnek nevez.

12 A kutatások szerint a család birtokai 1243-ban Lekenyétől Kövecsesig terjedtek.

13 A 13. század első felében, még a tatárjárás előtt, írásos forrásokban (majd a későbbi Árpád-kori okmányokban többször is), felbukkan az első ős neve is: Balaké (Bolok ~ Balok ~ Baluk névalakban is). 0 már igazolhatóan a Tornallyayak elődje. Ettől kezdve az egyre növekvő számú, részben máig fennmaradt hiteles iratanyag segítségével folyamatosan nyomon követhető a nemzetség története és birtokaik elhelyezkedése. Ezekből az iratokból Balakot már mint a környék egyik domináns földesurát, régi magyar nemzetség tagjaként IV. Béla király szolgálatában álló tisztségviselőt ismerjük meg, aki egyre magasabb tisztségeket tölt be.

14 A muhi csatában a király védelmében teljesített szolgálataiért pedig a tatárjárás után megkapta

15 azt az áhított, Kövi nevű gömöri várföldet,

16 melyet birtokai közrezártak. Ezáltal családja a nemzetségi vagyon ráeső részének birtoklásán túl adománybirtokhoz, ezekkel tekintélyes összefüggő birtoktesthez - a többi akkori nemesnél nagyobb hatalomhoz, szerephez - jutott (donációs nemes). Magának a nemzetségnek ez idő tájt Bálákon kívül még három felnőtt férfi tagja volt: a szintén tekintélyes I. Gál 7 IIa Bálint szerint a gömörőrség által a mai Tornaija területén, a 10-11. század fordulóján épített [őrtoronyról kapta nevét a település. ILA B. 1969. 127. p. Ezt erősíti meg GAÁL I. 1999. 15. p. Más források a névadást a tatárjárás után emelt lakótoronyhoz kötik. Pl. B. KOVÁCS I. 1997. 12. p. - Gaál Imre valószínűsíti, hogy a gömörőrség kötelékéből később kiváló Tornallyay elődök rakták le a Tomallyay-nemzetség alapjait „ősi, a foglalás jogán szerzett" birtokon. GAÁL I. 1999. 12. o. 8 Magyar Nagylexikon 2002. 15. 726. p. - A település első írásos említése: 1198 ,Gumur\ de Anonymus szerint vára már a honfoglalás korában állott. Királyi várként Gömör vármegye névadója és székhelye volt. 9 GAÁL I. 1999., kötetvégi melléklet: családfa. 10 Sajókeszi határjárásának leírásában Szanács „1232. - János földje"-ként megnevezett királyi adomány birtok, amelyet egy 1323-as név nélküli és egy 1325-ös, Tornallvay-birtokként megnevezett adat is megerősít. ILA B. 1976. 79. p. 11 GAÁL I. 1999. 13. p. 12 A kifejezés többszörös öröklésre utal. GAÁL I. 1999. 13. p. 13 Hivatkozik rá GAÁL I. 1999. 17. p. 14 Pristaldus (= poroszló), majd comes (~ ispán). Ez utóbbi cím a 11.-12. században még a király által a vármegye élére kinevezett főtisztségviselőt jelentette, aki egyben mint a király szolgálatában álló világi előkelő, a legnagyobb földbirtokosok közé tartozott. 15 Gaál Imre szerint kérte a birtokteste közepén fekvő, akkor még királyi tulajdonban lévő, a gömöri várbirtokhoz tartozó területet, amikor jutalmazása szóba került. GAÁL I. 1999. 17., 19. p. 16 Az adománylevél 1245. július 22-i keltezésű, „Balak földje" megnevezéssel. B. KOVÁCS 1. 1997. 26. p., GAÁL I. 1999. 19. p. - Gaál a határleírás magyar fordítását is közli, s tisztázni igyekszik a terület pontos helyét, amelyet a mai Tornaija mellett határoz meg, beékelődve a korábban birtokolt Tomallyay-birtoktestek közé. B. Kovács István ellenben Kövit Györffy 1291. oklevél-közlése nyomán (GYÖRFFY Gy. 1987. 555-556. pp.) Tornaijával azonosítja. B. KOVÁCS I. 1997. 12., ill. 26. p.