Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Varga Éva: Berzsenyi nevének védőszárnya alatt. Egy somogyi irodalmi társaság a két világháború között

Az irodalmi kör felélesztésével többen is kísérleteztek.

6 Végül Hortobágyi Ágost ny. tanfelügyelő jóvoltából 1925. szeptember 24-én újból megalakult a Társaság, az alapszabály jóváhagyására azonban csak jó egy év múltán, 1926 novemberében került sor. A profil kibővülését jelezte a névváltozás is, ugyanis ekkortól datálódik a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnevezés, melyet az egyesület mind a mai napig visel. A Horthyrendszer kultúrpolitikájához simuló konzervatív, jobboldali, burkoltan antiszemita programmal induló Társaság kilépett a megyehatárok közül. A Dunántúl íróit, költőit, zeneszerzőit, művészeit kívánta tömöríteni. Tagjai - bár zömmel somogyiak voltak, a Dunántúlról, a fővárosból s néhány alföldi településről toborzódtak. Öt szakosztálya - a szépirodalmi, a tudományos szakirodalmi, a festő-, zene- és iparművészeti - nagyra törő tervekkel állt elő. Célul tűzte ki többek között a Dunántúlon megjelenő irodalmi, tudományos és zenei termékek összegyűjtését, az elhalt alkotók kéziratainak és azok kiadási jogának megszerzését. A szépirodalom és szakirodalom művelését és terjesztését pályázatok kiírásával, szépirodalmi és művészeti folyóirat megjelentetésével, évkönyv kiadásával, valamint a „Dunántúli Könyvtár" című könyvsorozat létrehozásával kívánta előmozdítani. A nagyszabású elképzelések mögött egy átlagos tehetségű, ám annál ambiciózusabb, jó szervezőkészséggel rendelkező, afféle „minden lében kanál" ember rejlik. Hortobágyi Ágost önéletrajzából

7 - amelyet legrészletesebben az általa szerkesztett és saját kiadásában megjelent Somogyi Helikonban olvashatunk - kitűnik, hogy mindenütt ott van, ahol úgy érzi, kézbe veheti a dolgokat. Felsorolni is nehéz, hányféle szerepben hány helyen tűnik fel az országban. Többek között volt tanár, hírlapíró, tanfelügyelőségi tisztviselő, lapszerkesztő és katona. Mint rokkant százados szerelt le az első világháború végén, a forradalmak után pedig a kaposvári közalkalmazottak polgári karhatalmi zászlójának parancsnoka lett. Az egyesület ügyeinek szolgálata - úgy tűnik - személyes ambícióit is kielégíthette. Nemcsak a Társaság elnöke lett, hanem a szépirodalmi szakosztály elnöke is. A szellemi élet önjelölt polihisztoraként esztétikai elképzeléseit minden művészeti ágban érvényesíteni igyekezett. Neve - minden igyekezete ellenére - mégis feledésbe merült volna, ha nem szervezte volna újjá a Berzsenyi Társaságot. A Társaság első tisztikarának tagjai az alábbi személyek voltak: Ügyvezető elnök: Hortobágyi Ágost Főtitkár: dr. Angyal Ernő főispáni titkár (neve 1930-tól Kiss-Angyal Ernő, aki nem más, mint a híres nótaszerző) Titkár: Zsiray József rendőrfogalmazó, író Jegyző: Kollárovits Jenő polgári fiúiskolái tanár, író Ügyész: dr. Vincze Jenő ügyvéd, író Pénztáros: Wagner József magánzó, író Az elnököt és a főtitkárt leszámítva egyik vezetőségi tag írói, művészi munkásságáról sem tudunk. Pár hónap után az első tisztikar átalakult. Betegség, költözés, lemondások követték egymást. Négyessy Lászlót, a budapesti egyetem tanárát, Rákosi Jenőt, Rippl-Rónai József festőművészt tiszteletbeli elnökökké, Bodonyi Nándor pécsi írót pedig - a pécsiek bekapcsolása reményében - társelnökké választották. Tiszteletbeli tagsággal pedig - az anyagi és erkölcsi pártfogás reményében - a megye nagybirtokosait (hg. Esterházy Pál, gr. Széchenyi Aladár), továbbá Kaposvár és Somogy megye vezetőit (Vétek György polgármester, és Stephaich Pál alispán) illették és mintegy magától értődőén a Berzsenyi leszármazottakat is. 6 A Berzsenyi Társaság 1925-28. évi értesítője. 1929. 7. p. 7 HORTOBÁGYI Ágost (1875-1931) életrajzát Id.: Somogyi Helikon. 1928.73-74. pp.