Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Varga Éva: Berzsenyi nevének védőszárnya alatt. Egy somogyi irodalmi társaság a két világháború között

Hortobágyi kezdeményezésének sikerét a tagok lelkes együttműködése kísérte. Kezdetben úgy tűnt, ebben nincs hiány s az elnöknek nincs egyéb feladata, mint összehozni az embereket, megszervezni az egyesületi életet. A Társaság működtetéséhez kellettek tagok, akik a célkitűzéseket megvalósítják, kellettek művek, előadások, s a figyelemfelkeltés érdekében kellettek reprezentatív megmozdulások és mindenek felett pénz, amellyel a működés lehetővé válik. Az egyesület tiszteletbeli, örökös, rendes és pártoló tagsága a Hortobágyi ismeretségi köréhez tartozó írók és művészek kapcsolatai révén, valamint a helyi lapokban közölt felhívások hatására gyűltek össze, továbbá a Társaság kulturális megmozdulásainak eredményeképpen toborzódtak. A pályázatok meghirdetése is ezt a célt szolgálta: a sikeres pályázónak biztos esélye volt arra, hogy rendes taggá válasszák. A dunántúli képzőművészeti kiállításokon pedig csak azok szerepelhettek műveikkel, akik beléptek a Társaság tagjai közé.

8 Sok múlott a szervezőmunka eredményességén, hiszen a tömeges tagtoborzás lényege is az volt, hogy a tagdíjak révén megfelelő összeghez jussanak. A képzőművészeti tárlatoknak nemcsak taggyüjtö, hanem anyagi hasznuk is volt. A kiállító művészek maguk viselték a tárlatok költségeit (erre előzetesen általában 10 pengőt fizettek be), az eladott képek vételárának 10 vagy 20 százaléka pedig a Társaságot illette. Még az elismerő oklevelet is, azaz annak bekerülési árát is az arra érdemes művész térítette meg.

9 A szervezésnek köszönhetően 1926 végére 3 tiszteletbeli, 149 rendes és 75 pártoló tagot vettek nyilvántartásba. 1928 végére a létszám elérte a 301 főt. A Társaság működésének anyagi hátterét a beírási és tagdíjakból, alapítványok és adományok kamataiból, az irodalmi vállalkozások jövedelmeiből, továbbá ingatlanainak hozadékából, irodalmi és művészeti előadások, ünnepélyek, tárlatok stb. befolyó jövedelmekből kívánta előteremteni.

10 A Társaság rendes tagját (aki a művészet és az irodalom valamelyik ágával a nyilvánosság előtt sikeresen foglalkozott, s két örökös tag ajánlására felvételt nyert, valamint három éven belül székfoglalót tartott) 1 pengő beírási díj, 3 pengő éves tagdíj terhelte, további 1 pengőért az elnökségnél megvásárolhatta az alapszabályt, valamint a nevére kiállított díszes oklevelet.

11 Az örökös tagok (akik már az irodalom és művészet terén érdemeket szereztek) 30 pengő egyösszegbeni befizetéssel mentesültek az éves tagdíjfizetés alól. A pártoló tagok évi 3 pengőt fizettek. Kiket találunk a rendes tagok sorában? Közéjük tartozott a vármegyei ismertetőket összeállító irodafőtiszt éppúgy, mint az irredenta színművet, drámát író ügyvéd, az 1919-es alkoholtilalommal kapcsolatban tréfás elbeszélést író vaskereskedő, a verselő MÁV-tisztviselő, a helyi napilapok főszerkesztői, a helytörténettel fogalakozó hittanár, avagy nótaszerzö apátplébános ugyanúgy, mint az a négyeiemis, egzaltált jellemű postáskisasszony, akit életrajza szerint nemes eszmék hatottak át. Köztük voltak a vidéki tanítók, akiket pályájuk sokoldalúságra predesztinált. Volt, aki tanári kézikönyvet állított össze, volt, aki nótát szerzett, avagy épp az ifjúságnak szóló erkölcsnemesítő színművet, esetleg mesét írt. Az örökös tagok közül néhányan nagyobb figyelmet érdemelnek. Például Biczó Ferenc leánygimnáziumi tanár, akiről a tanítványok (néhányukkal még alkalmam volt beszélni erről) egyöntetű rajongással beszéltek, többek között azért, mert korszerű szemlélettel tanította 8 Somogy Megyei Levéltár, (a továbbiakban: SML) Berzsenyi Társaság Iratai (a továbbiakban: BTI) 3. doboz. 633/1929. A képzőművészettel behatóbban nem foglalkoztam, mert ezt már többen megtették előttem. Pl.: HORVÁTH J. 1990. 9 Uo. 722/1929. 10 A Berzsenyi Társaság 1925-28. évi értesítője. 1929. 36. p. 11 SML. BTI. 2. doboz. 425/1929. (azaz Hortobágyi levele Kalmár Kálmán rom. kat. kántortanítónak, a történelmi színműpályázat nyertesének)