Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Varga Éva: Berzsenyi nevének védőszárnya alatt. Egy somogyi irodalmi társaság a két világháború között

Kaposvár 1873-ban nyert városi rangot, 1969-ig egyetlen városa volt a megyének. 1929ig mint rendezett tanácsú várost, majd mint megyei várost tüntetik fel.

2 Kaposvárt vezetői már 1910-ben a törvényhatósági jogú városok sorába akarták emelni, de csak az 1942. évi XXIII. tc. alapján nyerte el ezt a rangot Szombathellyel egyetemben. A 20. század eleji város azonban - a számokban és külsőségekben megmutatkozó fejlődés ellenére - nem igazi város. Amit 1902-ben a nagyváradi színészekkel Kaposváron járt fiatal újságíró, Ady is észrevett: olyan kellemetlen módon „félváros". Ez persze fájt a városukra oly büszke somogyi „metropolisz" lakóinak. Ki tudja, hogy az akkori heves sajtópolémia, avagy a realitások ösztökélték-e az önkritikát, de voltak kaposváriak, akiknek a véleménye egybecsengett Adyéval. A magyar Symbolikus Nagypáholyhoz, mint anyapáholyhoz tartozó kaposvári Berzsenyi Szabadkőműves Páholy 1903-ban megjelentetett munkaterve a vármegye társadalmi viszonyairól és közéletéről szóló elemzéssel Somogy és Kaposvár elmaradottságának okait igyekezett számba venni. Az egyik legnagyobb problémát a kötött nagybirtokok gazdasági és politikai túlsúlyában, a megyeszékhely késői - s főleg pusztán külsőségekben megjelenő - polgárosodásában látták. Programjukban az emberek tudatának átformálására helyezték a hangsúlyt. A polgári mentalitás hiányának tekintették az alábbiakat: Somogynak csak egy városa van, az is kisszerű. Középiskolái szinte kizárólag állami fenntartásúak (hiányzik a civil kezdeményezés). Csak egy polgári iskolája van (holott a szélesebb néprétegek műveltségének emelése a cél). Nincs polgári köre, dalegylete, sőt (még ekkor) kőszínháza sem. Sérelmezték továbbá, hogy a megye könyvtára használhatatlan, a néhai régészeti egylet gyűjteménye a megyeháza padlásán hever, a megye két nagy költőjének - Csokonainak és Berzsenyinek - az emlékével nem törődnek, továbbá a megyetörténeti monográfia megíratása késik, a művészetek iránti érdeklődés alacsony fokú. Megállapították, hogy a kulturális intézmények iránt ellenszenv tapasztalható a „törzslakosság" körében, a „tanítással foglalkozó egyéneket" pedig lenézik Kaposváron. Bírálattal illették a közigazgatás állapotát kritikus szemléletük szociális, népjóléti kérdésekre is kiterjedt. A bajok orvoslására megfogalmazták a tennivalókat. Ezek sorában - szemléletükből adódóan - első helyre a kulturális teendők kerültek, s csak ezt követte a társadalmi-közéleti, egészségügyi és az erkölcsi-jótékonysági feladatok megoldása. Eszmerendszerük a felvilágosodás és a polgári radikalizmus elveit és nézeteit tükrözte. Részben országos, illetve helyi vonatkozású gondokat vetettek fel, s ezekre a tőlük telhető legkorszerűbb választ adták. Törekvéseik hatásának tekinthető, hogy 1903-ban megalakult a Kaposvári Zenekedvelők Egyesülete, 1904-ben a Tüdővész Ellen Védekező Egyesület, 1909-ben a Somogymegyei Múzeum Egyesület, 1904-ben létrejött az általuk szorgalmazott kaposvári polgári fiúiskola, 191 l-ben az aréna helyett felépült a kőszínház, s 1914-ben a Magyarország vármegyéi és városai sorozatban helyi és országos hírű szerzők közreműködésével elkészült a Somogy vármegye című kötet. III. A mai Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elődje, a Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság immár 100 éve, 1904 májusában jött létre. A tagság soraiban nemzeti konzervatívok és liberálisok egyaránt voltak. Tény, hogy mind a megválasztott 2 Akkoriban ez - mint közvetlen a megye alá rendelt városi rang (mint a járási jog a későbbiekben) - csak egyfajta elnevezés volt, amelyben a város függetlenedési szándéka is kifejezésre jutott.