Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - A Duna fölfedezése. Térképek a Félhold árnyékából. (Török Zsolt)

zek sorsára vonatkozóan talált, eddig feltáratlan dokumentumok. Mindebből átfogó, de a részletek tekintetében is számos új belátást eredményező képet alkothatunk a tudományos könyv kiadás gyakorlati oldaláról. A következőkben a tanulmány a Danubius első kötetét, a földrajzitörténeti, csillagászati, vízrajzi és természetrajzi fejezeteket tartalmazó könyv tartalmát ismerteti. Ezután majd röviden bemutatja a monográfia további öt részét, a római emlékek, az ásványok, a halak, a madarak és végül a vegyes megfigyelések köteteit. A kötet tudományos értékét jelentősen növeli, hogy a bevezető tanulmányt angol nyelven is tartalmazza, ezzel a kutatási eredményeket a nemzetközi tudományos közvélemény számára is hozzáférhetővé teszi. A Duna fölfedezése második felét a Marsigli mű hasonmása és a szöveges részek magyar fordítása teszi ki. Az eredetileg folio méretű kötet eredeti méretben való kiadása ma technikailag könnyebben megoldható kérdés lenne, a kiadvány ára azonban komoly korlátot állítana az érdeklődő olvasóközönség elé. Ezért az eredeti méret felére kicsinyített kiadása mellett döntött a kiadó. A szöveg esetében a méretváltozás nem okoz nehézséget, a sárgás színű papírra nyomtatott térképek feliratai még szintén jól olvashatóak, bár az eredeti rézmetszetek szépségét természetcsen nem adhatják vissza. A Duna-monográfia keletkezésének történetében kulcsszerepet játszó térképek kutatása a sokáig Marsigli árnyékában meghúzódó térképészt, Johann Christoph Müllert és az ő munkáit állította a „Térképek a Félhold árnyékából" címmel 2006 márciusában, elektronikus formátumban megjelent könyv középpontjába. Deák Antal András korábbi kutatásai során világított rá arra a kevéssé ismert tényre, hogy a Marsigli nevéhez kapcsolt hatalmas térképanyag legnagyobb részének rajzolója tulajdonképpen: Müller! Johann Christoph Müllert, a fiatal és tehetséges nürnbergi tudóst 1696-ban hívta Bécsbe Marsigli, aki ekkor már javában fontolgatta a Duna-monográfia megjelentetését. Müller nemcsak a földrajzi helymeghatározáshoz szükséges csillagászati műszerek használatához és a számításokhoz értett kiválóan, hanem kitűnően rajzolt is. Ez utóbbi tehetségének bizonyítékai térképei, amelyek szerkesztéséhez saját méréseinek eredményeit használta fel. A Danubius Duna-térképe azért mérföldkő a magyarországi térképészet történetében, mert a korábban tévesen feltételezett, az Alföldet átlósan keresztülszelő folyásirányt saját méréseire alapozva helyesbítette Müller. így térképein a Duna Esztergomot elhagyva délre fordul és nagyjából a ma ismert folyásirányt veszi fel. Ennek a látszólag csekély javításnak forradalmi jelentősége volt, mivel a Duna a Kárpát-medence egész vízrajzát, és az elsősorban ezen alapuló Magyarország-térképeket is helyesbítette. Nem csekély jelentősége van azonban annak, hogy a térképjavítása csillagászati méréseken alapult. Ezzel ugyanis nemcsak a Danubius „gerincoszlopa" egyenesedett ki, hanem a mű a felvilágosodás tudományosságának szempontjából programadó geográfiai tárgyalásmód racionális, matematikai alapjait is felmutatja. A természetet szenvedélyesen vizsgáló kutatók mérései a helymeghatározáson messze túl a mágneses deklináció, a hőmérséklet és légnyomás mellett a folyóvíz sebességére is kiterjedtek. Itt kell utalnunk arra a tényre, hogy a Danubius létrejöttében fontos ösztönző szerep jutott az angol Királyi Társaságnak (Royal Society) is, amely elsősorban új térképet kívánt szerezni az Európa közepén a töröktől visszahódított, de a világ számára továbbra is terra incognitának, ismeretlen földnek számító hatalmas területről. Marsigli ösztönzést kapott a távoli Londonban működő tudósok, így Newton vagy Halley érdeklődéséből és felismerte az új térkép fontosságát a már összegyűjtött anyag feldolgozása és rendszeres tárgyalása szempontjából. A nagy monográfiát beharangozó előzetesét, az 1700-ban megjelent ProdomusX a Királyi Társaságnak ajánlotta. Kitűnő érzékkel választotta munkatársául Müllert, aki nemcsak a térképek, hanem az egész mű létrejöttében is kulcsszerepet játszott. Müller a karlócai békekötést követően is Marsigli mellett dolgozott, majd minden magyarországi tapasztalatával, mérésével és térképével együtt visszatért Nürnbergbe, hogy 1702-1703-ban a Danubius előkészítését, térképeinek és ábráinak az Eimmart-műhelyben évek óta folyó metszését segítse és felügyelje.