Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - A Duna fölfedezése. Térképek a Félhold árnyékából. (Török Zsolt)

került titkaira is. Hosszabb tanulmányában ugyanis a Danubius első kötetét latinról magyarra fordító Deák Antal András arra vállalkozik, hogy a gazdag Marsigli-életműnek a Duna-monográfia szempontjából fontos vonásait kiemelve bemutassa a kötet születésének, kiadásának bonyolult és mindeddig ismeretlen történetét. Ebben mindenekelőtt saját levéltári kutatásaira támaszkodik, amelyeket elsősorban a bolognai és bécsi gyűjteményekben folytatott, ahol az eredeti dokumentumokat a kutató szorgalmának és az ehhez társuló szerencsének köszönhetően megtalálta és tanulmányozta. A Luigi Ferdinando Marsigli (1658-1730) nyomába eredő kutató első útja Bolognába vezetett. A szülővárosában magántanulóként e híres egyetemet látogató, majd Pádua és Róma professzoraitól tanuló, és mestereivel később is kapcsolatot tartó fiatal Marsigli életútja innen vezetett Magyarországra. A gróf szerencsecsillaga már itáliai tanulmányútja után, 1679-ben felragyogott. A tudásra szomjazó Marsigli ugyanis a velencei követség tagjaként Konstantinápolyba, a török fővárosba látogathatott. Az Oszmán Birodalom központjában töltött egy év alatt számos megfigyelést, mérést végzett, és kihasználta az alkalmat, hogy a lehető legtöbbet megtudjon az oszmán hadigépezet működéséről. A kényelmesebb tengeri út helyett a szárazföldit választva, a Balkánon keresztül tért vissza szülővárosába. Erre az időre már megérlelődött benne az elhatározás, hogy a természetet vizsgáló tudós élete helyett a katonai pályát választja és ismereteit a török elleni harcban kamatoztatja. 1682-ben jelentkezett I. Lipót császár hadseregébe. A rákövetkező év nyarán azonban a Győr mellett felderítésre küldött Marsiglit a törökök elfogták. így azután rabszolgaként érkezett Bécs alá, rabként hurcolták magukkal a sikertelen ostrom után fejvesztetten menekülő gazdái. Reménytelen helyzetében sem hagyott fel az információ gyűjtésével, rabként és betegen is rajzolt, jegyzetelt. Váltságdíj ellenében szabadult, dc hazatérése után néhány héttel már ismét katonai szolgálatra jelentkezett. Ez a visszatérés elszántságáról tanúskodik, arról, hogy Marsigli személyes ügyének tekintette a törökök kiűzését Európából. Ezért lehetett hadmérnökként részese a visszafoglaló háború egyik fontos sikerének, Buda bevételének 1686-ban, majd a Délvidéken és Erdélyben folyó harcoknak. Felfelé ívelő pályáját diplomáciai megbízatásai is jelzik. Eletének talán legfontosabb feladata az 1699. januárjában megkötött karlócai békeszerződésben megállapított elveknek megfelelő határvonal kijelölése volt. Marsigli a közös határkijelölő bizottság osztrák vezetőjeként ekkor már a térképek szerkesztéséhez segítségül hívott nürnbergi munkatársával, Johann Christoph Müllerrel oldalán fogott a nyolcszázötven kilométeres határszakasz kijelölésébe, és térképezésébe. Ez utóbbi munka döntő fontosságú eleme nemcsak az európai jelentőségű karlócai békeszerződés megvalósulásának, hanem egyben a Danubius koncepciójának is fontos fejlődését eredményezi. Deák tanulmányában ismerteti az ekkor keletkezett legfontosabb kartográfiai munkákat, mindenek előtt a szakirodalomban 39 szelvényesnek ismert, de valójában 41 lapot és egy áttekintő térképet tartalmazó térképművet, amely a határkijelölés talán legfontosabb dokumentuma. A bécsi Hadi Levéltárban azonban számos további kéziratos térképet sikerült fellelni, majd 1998-ban előkerültek az évszázadokig a raktár mélyén lappangó, eredeti - mintegy négyezer oldal terjedelmű - határjelentések. Ezek között található a kéziratos kereskedelmi és postatérkép, amelyekkel Marsigli beírta nevét a korai tematikus kartográfia történetébe. A határkijelölési munkák során született térképekben Deák Antal András a Danubius gerincét alkotó nyomtatott térképek előzményeit és forrásait ismerte fel, ezért tartja különösen fontosnak ismertetését. A mű megvalósulásának bonyolult történetét rekonstruálhatjuk azokból a levelekből, amelyeket Marsiglihoz írtak segítői és munkatársai. A monográfia európai jellegét bizonyítja, hogy a dokumentumok szerint magyar, horvát, szlovák, erdélyi, osztrák, olasz, német, francia, angol, holland, svájci tudósok és művészek segítették a nagy munkában. Különösen érdekesek a Bolognai Állami Levéltárban a gazdagon illusztrált monográfia születésének utolsó fázisára, a nyomdai előkészületekre, a kiadói szerződésre, a térképek és ábrák nyomtatásához metszett rézleme-