Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

V. Kárpát-medencei körkép - Örsi Julianna: A családtörténeti kutatások jelentősége az ezredfordulón. A XV. néprajzi szemináriumon Vácott elhangzott előadás

való hozzáférés lehetősége az Országos Levéltárban és a megyei levéltárakban is megsokszorozta az amatőr családkutatók számát. Az anyakönyvek mellett Nagy Iván, Kempclcn Béla és Illéssy János már idézett müveit forgatják leginkább. A hihetetlen nagy szorgalommal és kitartással végzett munkával óriási mennyiségű adatot gyűjtenek ki az emberek, de ebből általában csak leszármazási táblákat, családfákat készítenek. A családfák rajzos megjelenítéséhez mintát ad az Országos Levéltár Nagy kutatótermiének falán látható családfa. Az anyakönyvi kutatást végzőket csoportosíthatjuk. A tudományos munkát nem hivatásszerűen végzőkön kívül vannak a saját családjuk leszármazását kutatók, általában idősebb nyugdíjasok, vannak családkutatásra alakult vállalkozók, akik külföldi vagy hazai megrendelésre főleg az arisztokrata családok adatait állítják össze, a helytörténetkutatók pedig saját településük történetéhez gyűjtenek családtörténeti adatokat és e területen járnak a szakdolgozatot, pályamunkát készítő fiatalok is. Az érdeklődés felkeltése tehát adott. Valószínűnek tartom, hogy a családtörténeti kutatás iránt érdeklődőket azonban módszertani útmutatók kiadásával és a családkutatásban rejlő lehetőségek kitárásával irányítani lehetne egy összetettebb szemléletű családtörténeti kutatás felé. Ugyancsak intézményi háttér segíti a családtörténet iránt érdeklődő önkéntes néprajzi és helytörténeti gyűjtőket. Országos múzeumok, sőt az egész múzeumi hálózat évek óta gazdája az Önkéntes néprajzi, nyelvjárási és helytörténeti gyűjtőmozgalomnak. (Sőt, a Magyar Néprajzi Társaságnak Önkéntes Gyűjtő Szakosztálya is működik évtizedek óta.) A rendszeresen meghirdetett pályázatokra sok írás érkezik, bár a legutóbbi években mintha csökkenne az érdeklődés. A rendszerváltást követően a pályázat kiírói preferálják a családtörténelek, a személyes történelem, az életutak, a családi események leírását. Az itt is nagyobb létszámmal jeleskedő idősebb korosztály írásainak legnagyobb értéke, hogy a saját megélt életét írja le általában, és azt kiegészíti az elődeitől hallott ismerettel, jól illusztrálván a 20. század első felének hagyományos paraszti kultúráját, mutatja be a parasztcsaládok életmódját. A középgeneráció már csak részben tapasztalta a hagyományos paraszti életmódot, így ismeretátadó képessége, hajlandósága jóval kisebb (tisztelet a kivételnek). A mai ifjúság érdeklődésének felkeltésére tehát nagyobb hangsúlyt kellene fordítani. Ez azért is fontos, mert közvetlen megélt élményük szinte már nincs a népi kultúráról. Ha ők vállalkoznak családtörténeti dolgozat írására, azt külső inspirációra (tanári biztatás) teszik és dolgozataik is elbeszélés útján keletkeznek, amely gyakran az általánosság szintjén mozog. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tanárok képzésére, közvetítő szerepének fokozására, több segédanyagot adni a mai fiatalok kutatómunkájának segítésére. Hangsúlyoznunk kell, hogy a családtörlénetírást nem kell abbahagyni a 20. század közepével, hanem ki lehet terjeszteni a máig. A mai közép és fiatal generációt rá kell ébreszteni arra, hogy egy olyan korszakot éltek-élnek meg, amely rendszerváltozásokat is magába foglal. Ennek rögzítése, a mindennapi családi életben való tükröződése új lehetőség az önkéntes kutatók számára. A kutatás során szerzett tapasztalat az iljúságot segíti saját személyiség fejlődésében, pozitív példát nyújt számára, tudatosítja benne a társadalmi-politkai-gazdasági változások hatását a szűkebb környezetére, erősíti a család és közösségi kapcsolathálóját, bővíti ismereteit és bizonyos esetekben orientálja pályaválasztását. A családtörténeti kutatások illeszkedése a társadalomkutatásokhoz Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely a megélénkülő családkutatást integrálja a társadalomkutatásba. A tudomány fejlődésének két irányát figyelhetjük meg napjainkban. Az egyik a tudományok közeledése egymáshoz, a másik a tudományok részekké bomlása. Egyrészt interdiszciplináris kutatással újabb jelentős eredmények jönnek létre, másrészt új tudományágak születnek, önállósodnak. Mindkettő lehetősége benne van a családtörténeti