Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
IV. Kiállítások - Nagy István: A pápai ütközet az újabb kutatások tükrében. Beszámoló a „Kiváló manőver az 1809-es magyarországi hadjárat és a pápai ütközet" című konferenciáról
tén Ettingshausen alá tartozott. 14 Az utóvéd általános felügyelete Johann Frimont altábornagy feladata volt. A francia csapatokkal közvetlenül ekkor már csak a Pápa nyugati bejáratát védő Alvinczy-gyalogezred 3. zászlóalja állt szemben. Ekkor a francia lovasság beszüntette az előrenyomulást és Borsosgyőr vonalában, a tüzérség hatótávolságán kívül megállt. 15 Az osztrák és magyar forrásokban ezt úgy magyarázzák, hogy a lovasüteg tüze kényszerítette a franciákat a megállásra, valamint a franciák ebédelni kezdtek. 16 Ezzel ellentétben Eugène és Grouchy is azt írja, hogy a lovasság a francia főparancsnok határozott parancsára állt meg. Eugène azzal indokolta döntését, hogy az elszigetelten támadó lovasság sem gyalogsági, sem tüzérségi támogatást nem kaphat. 17 A főerők ekkor még Nyárád és Szalók között meneteltek. Eugène a frontális támadás helyett megparancsolta Grouchy tábornoknak, hogy déli irányból kerülje meg Pápát, hogy elvágja a még a városban állomásozó osztrák és magyar utóvédeket a téti úton vonuló főerőktől. 18 Az ütközet első szakasza a francia lovassági támadás leállításával lezárult. Ez a szakasz tisztán lovassági utóvédharcként zajlott le. Feltűnő, hogy egyik oldalon sem vetettek be tüzérséget. A magyar csapatok oldalán a Kálvária-domb mellett felállított csapatok között találunk egy lovasüteget, 19 de ez az üteg a harcba nem avatkozott be, csak a francia lovasság üldöző előrenyomulását akadályozta meg, veszteséget nem okozott. 20 A francia oldalon a könnyűlovasságnak nem volt rendszeresített tüzérsége. 21 A Belső-Ausztriai Hadsereg egységei tovább folytatták a menetüket Tét felé. 22 A menet lassan haladt előre, mert a késői indulás után a katonáknak sietni kellett a francia támadás miatt. Ez néhol kavarodást szült, ami jelentősen lassította a haladást. János főherceg helyesen határozott, amikor a tüzérségi tartaléknak és a málnának Teszéren keresztül Komárom felé jelölte ki az útirányát, mert ennek a nagy trénnek már nem lett volna lehetősége a téti utat használni és menthetetlenül a franciák kezébe esett volna. 23 Ennek a két nappal később vívott győri csatában nagyon káros következménye lett, mert János főhercegnek le kellett mondania a tüzérségi tartalékáról, valamint tartalék lőszerkészletének jelentős részéről, ami nagyban csökkentette a csapatok harckészségét. Ettingshausen tábornok a pápai katolikus Nagytemplom nyugati tornyából szemlélte az ütközetet néhány tiszt és a plébános társaságában. A toronyból egészen Nyaradig szemmel lehetett tartani az utat. Délután három óra körül megpillantották a felvonuló francia főerők egy részét, a Nyaradon keresztül menetelő Grenier-hadtest két hadosztályát. 24 A Kertán át Dáka felé felvonuló Pacthod-hadosztály olyan nagy lemaradásban volt, hogy csak késő este, sötétedés után érkezett Pápára. Ettingshausen nem tett semmiféle intézkedést az Alvinczy14 BODNÁR I. 1897. 43-44. pp. 15 DU CASSE 1858. 266-267. pp. 16 BODNÁR I. 1897. 43. p. 17 GROUCHY F.. 1873. 31-32. pp.; DU CASSE 1858. 266-267. pp. 18 GROUCHY E. 1873. 32. p. 19 Azt egyik forrás sem tisztázza, hogy a Belső-Ausztriai Hadsereg és a magyar nemesi felkelő sereg állományában levő három lovasüteg közül melyikről van szó. 20 A pápai História Domusban Magyarász József a déli ütközetről a következőt írja: "... miután két kisszerű álgyúból néhány vaklövések elhangzottak, csakhamar visszavonulván, Nagy Győr felé irányzák lépteiket, míg a felkelő nemes csapat (:lnsurgensek:) szinte nyakra főre Csót nevü helységnek iramlott." A szöveg nem utal arra, hogy melyik harcoló fél tüzérsége lőtt, de az csak a Kálvária-dombról előrevonuló lovasüteg lehetett. Eszerint az üteg csak két lövést adott le. Természetesen nem vaklövésről volt szó, azt csak a katonai dolgokban járatlan plébános hitte. A visszavonuló lovasság a pesti lovasezred volt. 21 Az Itáliai Hadsereg tüzérségi anyaga nem érte el a szervezetszerű mennyiséget, így nem lehet az előírt lövegszámot (hadosztályonként négy lovaslöveg) bizonyosnak tekinteni. 22 BODNÁR I. 1897. 43^4. pp' 23 KISFALUDY S. 1931. 113. p. 24 História Domus 66-67. pp.
