Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

IV. Kiállítások - Rédey Judit: „Rohanjunk a rohanó időkkel". A reklámplakát kezdetei 1885-1920. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban)

reneszánsz székháza, a neogót Parlament, a Mátyás templom és a Halászbástya együttese, a neobarokk Királyi Palota, a neoreneszánsz Vámház, a Hősök tere stb. - a historizmus híres építményei a budapesti városkép máig uralkodó elemei maradtak, ugyanúgy histo­rikus plakátjaink is megállnák helyüket a mai utcákon - mívességüket, kidolgozottságukat, hangulatteremtő képességüket tekintve, (vö. A mai óriásplakát-dömping digitális, számító­géppel fazonírozott lélektelen fantáziátlansá­gával.)" 4 (3. kép) Az akadémikus szellemet figyelhettük meg Pap Henrik 1896-os az Ezredéves Orszá­gos Kiállítás Képzőművészeti Csoportját hir­dető plakátján is. Ez egyébként egy úgyneve­zett keretplakát, mivel ugyanez a szárnyas istennőalak, magasra emelt kezeiben babér­koszorút és művészeimért tartva hirdette 3 év­vel később Barabás Miklós kiállítását. Csak a feliratot cserélték ki. 5 Sajnos a képzőművészeti kiállítások újabb stílusirányzatokat (posztimpresszionis­ta, pleinair, szecessziós) képviselő plakátjai, s ezek neves festőművész alkotói (Ferenczy Károly, Márk Lajos, Rippl-Rónai József, Szinyei Merse Pál, Vaszary János stb.) nem szerepeltek a tárlaton. (Gyanítom, ennek fő oka, a fentebb idézett rendezési, válogatási szempontokon kívül, hogy ezek a plakátok inkább a Nemzeti Galéria plakátgyűjteményét gazdagítják.) A festészeti plakátok gyakran útmutatók voltak a kereskedelmi és egyéb falragaszok számára. A szecessziós formanyelv megjele­nését az 1900-as évekre is jórészt nekik kö­szönhetjük. (4. kép) A kiállításon jól érzékelhető volt ez a látványos stílusváltás. Az 1900 körül kelet­kezett plakátok szakítanak a korábbi patetikus hangnemmel. Erre az időre a plakát a városi élet népszerű részévé vált, megjelenését a leg­szélesebb közönség kísérte figyelemmel. Az utca visszajelzése a csattanóra építő, humoros plakátok arányát növelte. 6 A tárlaton legjobb példa erre a tréfás hangvételű „Mauthner 4 IHÁSZI. 2005. 12. p. 5 FÖLDIÉ. 1998. 35. p. 6 BAKOS K. 1998. 89. p. 3. kép Gerster Károly-Mirkovszky Géza: Magyar­ország ezeréves fönnállásának ünnepe, 1896. 4. kép Pesti Hírlap, 1900 k.

Next

/
Thumbnails
Contents