Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

IV. Kiállítások - Kaján Imre: Műveltség, hatalom és reprezentáció a 17-18. században. - A Batthyányak évszázadai. (Kiállítás a Szombathelyi Képtárban)

határozó eseményei voltak hazánk és így főurai számára is - emlékei uralják a kiállítás tematikailag középső részét, ugyanakkor mégis kitekintést tud nyújtani a rendező a békés építések eredményeire is. Azt gondolom, hogy a mai közönség számára igencsak meglepő lehetett fölfedezni azt, hogy a barokk korszak főúri reprezentációja mennyire átgondolt volt, korára mennyire erősen hatott és milyen hosszú korszakra bírt befolyással. Ez a „békekorszak" az, ahol - úgy érzem - a kiállítás kezdeti lendülete és ötletessége egy kissé megtorpant. Mintha a 18. századi nagy gyarapodások és építkezések korára már nem maradtak volna méltó műtárgyak: az enteriőrök egyre inkább kulisszákból álltak, s egyre kevésbé maguk a műtárgyak váltak azok főszereplőivé: az emeleti kiállítási rész végében álló oltár-installáción ez már kissé zavaró is volt. Nem kerülhetjük meg a látogatóknak szóló kiállítási feliratok és a kiállítást kísérő leíró katalógus problémáját. Koncepcionális muzeológiai kérdés, hogyan tájékoztatjuk a látogatókat az ábrázolni kívánt történeti eseményekről, mennyire „helyezzük őket képbe", az ábrázolt történeti kor és szituáció, valamint a reprezentálására általunk rendelt kiállítási tárgyak összefüggéseire hogyan utalunk. A kiállítók itt úgy döntöttek, hogy nagy, korszakokat, vagy esetenként műtárgy-együtteseket összefoglaló szövegtablókat, hozzájuk kiegészítésül kisebb tematikus mezőket szerepeltetnek, s magukat a műtárgyakat csak rövid megnevezésekkel látják cl. Ehhez a módhoz leíró katalógust is terveztek, hogy a falakon és tárlókban olvasható feliratokon túli információk után érdeklődők is megtalálhassák a választ kérdéseikre. Ezt szolgálták a kiállítás tárgy fel iratainak a látogatók számára „titokzatos" római szám/arab szám jelölései. A katalógus ugyanis - feltehetően pénzhiány miatt - a kiállítás nyitva tartása ideje alatt nem jelent meg. Ez sajnos nagyban csökkenti az egyébként összességében kiváló kiállításegyüttes hatásának végeredményét. Sajnos, kell mondanunk, mert a hatalmas munkát végző muzeológusoktól - Szombathelyen Zsámbéky Mónika, Körmenden Nagy Zoltán, Móricz Péter és H. Vörös Márta - független volt a kiállításnak ez a „hibája", ők akaratuk ellenére kerültek kellemetlen helyzetbe. Kollégáink nyilvánvalóan a legjobb szakmai lelkiismerettel készítették el a katalógus kéziratát, azzal a jól felfogott szándékkal is, hogy majd az utókornak komoly tudományos hagyatékul szolgálhat művük a kiállítás lebontása után is. 2006 februárjában megjelent a katalógus. A kiváló munka méltó a nagyszerű kiállításhoz. Csak sajnálni lehet, hogy a nézők nem foghatták kezükbe a műtárgyak megtekintésekor!