Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

IV. Kiállítások - Kaján Imre: Műveltség, hatalom és reprezentáció a 17-18. században. - A Batthyányak évszázadai. (Kiállítás a Szombathelyi Képtárban)

Műveltség, hatalom és reprezentáció a 17-18. században - A Batthyányak évszázadai Kiállítás a Szombathelyi Képtárban Kaján Imre A Szombathelyi Képtár kiállítása, valamint a hozzá szervesen kapcsolódó, a körmendi Batthyány kastélyban megrendezett két kiállítás együttesen viselte „A Batthyányak évszázadai" összefoglaló címet. Az igencsak ritka, ám mindenképpen üdvözlendő módon számos közgyűjtemény, világi és egyházi intézmény, valamint magánszemély összefogásával készült kiállítások végeredménye kiváló lett. A két múzeumban kitűnően elválasztották a Batthyány-család felemelkedését és közéleti szerepét érzékeltető műtárgyanyagot a családi szférát inkább érzékeltető kincsektől és reprezentációs jellegű tárgyaktól. A Szombathelyi Képtár kiállítása így a „Műveltség, hatalom és reprezentáció", míg a körmendi várban (más néven a Batthyány-Strattmann László Múzeumnak otthont adó Batthyány-kastélyban) „A Batthyány kastély évszázados kincsei" címmel nyílt meg. Kiállításismerletőnkben most az előbbivel foglalkozunk, hiszen ez volt a kettő közül az, amely inkább helyezte hangsúlyát a család történetére - igazából kimondottan történeti bemutatónak tekinthető. A nagy történeti kiállítások problematikáját eléggé megszenvedi mindig a történészmuzeológus. A fő probléma elsősorban abban áll, hogy a történeti korokból ránk maradt műtárgyak kiállításra történő összeállítása során nehéz ellenállni a reprezentatív és kincsszerű műtárgyak bemutatásának - és ilyenkor háttérbe szorulnak a magát a történetiséget képviselő, kevéssé „dekoratív" darabok. Amikor egy-egy korról kell képet adnia a kiállítás rendezőinek, óhatatlanul előtérbe kerülnek a képző- és iparművészeti alkotások. Ez persze érthető, hiszen az emberiség törtenetének számos olyan időszaka akad - gondoljunk csak az igazán nem messzi szocializmus korára is - amikor a politikai események direkt módon is megjelennek a műalkotásokon. Ilyenkor egy-egy jól megválasztott műtárgy-együttessel szinte szavak nélkül is kiválóan kifejezhető az ábrázolandó korszak légköre is. A magyarországi késő-reneszánsz - kora barokk átmeneti művészeti korszak egybeesett a Batthyány-család felemelkedésével. A család - főúri kortársaihoz hasonlóan - jeleskedett a mecenatúrában, igényes művészeti környezetet teremtett maga számára. Ennek az igen nívós művészeti tárgyakkal reprezentált környezetnek - a második világháború utáni pusztítások ellenére - jelentős emlékei maradtak ránk, amelyek kínálták a lehetőséget arra, hogy a Batthyány-család 17-18. századi történetét taglaló kiállítás reprezentatív művészeti tárgyaik felvonultatása legyen. Nem így lett, illetve csak annyira, amennyire a történetiség érdekében ezekre a művészeti emlékekre szükség volt. A művészeti tárgy-együttesek kiválóan illeszkedtek a kiállításnak a mindenkori történeti eseményeket és összefüggéseket feltáró folyamatába. Csak egy példa: a családi ősgaléria bemutatásával a rendezők meg tudták teremteni az egykori főúri dísztermek hangulatát, megismertették a kiállítás látogatóit a Batthyány-család első nevesebb személyiségeinek tetteivel, áttekinthető volt ezáltal több évszázad cselekménysora egyúttal pedig a laikus közönség egy igen ritkán megtapasztalható műtárgy-típussal, az ősgalériával is megismerkedhetett. Történeti és látvány szempontból is telitalálat volt a 17. századi főúri halottkultusz ábrázolása Batthyány I. Ádám és felesége, Formentini Auróra halotti képének, halotti címereiknek „szituációba helyezése" a ravatal-enteriőr segítségével. A kiállítás rendezői úgy válogatták össze a műtárgyakat, hogy az ábrázolt kor átfogó összefüggéseiben táruljon elénk. A török elleni háborúk - amelyek a 17-18. századnak meg-