Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

IV. Kiállítások - Radnóti Klára: Magyar királyság két császárság között - orosz-magyar állami és kulturális kapcsolatok a 19. században. (Kiállítás a moszkvai Állami Történeti Múzeumban)

A kiállítás négy részre tagolódik, történetileg meghatározott nagyobb egységeit azonos műtárgy, egy-egy szablya szimbolizálja, ezek köré rendeződik az adott téma. A történeti kiállítás viszonylag kevés tárggyal mutat be egy kort. Reális képet felvázolni kevés tárggyal nagyon nehéz feladat - ezért kerestük az autentikus, egykorú, az ismert történeti személyekhez kapcsolódó relikviákat, azaz emblematikus, az adott korszakra jellemző tárgyakat. A leglátványosabb műtárgyakat a terem középső részén helyeztük el: itt láthatók a témákat szimbolizáló szablyák, Alekszandra Pavlovna és József nádor Szentpétervárott készült asztali készletének darabjai, a napóleoni háborúkban vívott közös harcot felidéző magyar és orosz huszármenték, zászló és fegyverek. A magyar szabadságharcot lezáró fegyverletételi szerződés aláírásának helyszínét, a világosi Bohus-kastély szobáját, majd az önkényuralom időszakának hangulatát idéző magyar gyász viseletet a kiegyezést jelképező díszmagyar pár követi. A falak mentén grafikákkal, festményekkel, érmekkel idézzük fel a történelem szereplőit, eseményeit, minden témánál visszaköszönő tárgyak a korra jellemző pipák, kártyák. A kiállítást eleve orosz közönségnek szántuk, azaz olyan látogatóknak, akik iskolai tanulmányaik során nem találkoznak a számunkra közismert történeti eseményekkel, személyekkel, fogalmakkal. Az orosz múzeum történészeivel való találkozás, a koncepció, a tématerv ismertetése közben nyilvánvalóvá vált, hogy még az egyébként 19. századi történelemmel foglalkozó kollégák számára is nagyrészt ismeretlenek a magyar történelem kiemelkedő alakjai (pl. Széchenyi István vagy Deák Ferenc), s érdeklődő kérdéseikből (pl. „mi történt Kossuthtal a szabadságharc leverése után? Kivégezték?") kiderült, hogy jóval több magyarázatra, háttérinformációra van szükség, mint korábban terveztük. Ezek alapján módosítottuk eredeti elképzeléseinket, így került a kiállítást kísérő katalógusba - BeurepcKoe KopojteBCTBO Me>K,ay ztBVMfl HMnepHflMH. PyccKO-BeHrepcKue rocy.napcTBeHHt.ie u KyubTypHbie CB«3H B XIX BCKC FocyAapcTBeHHbiH PlcropriHecKHH My3eü, 16 (beBpajifl 2005 rojia - 31 Man 2005 roua. kteziaHHe K BbieraBKe. Peji- Knapa Pazmora. BeHrpua, 2005. - (Körmöczi Katalin tollából) egy történeti áttekintés a magyar történelemről, s lettek a kiállítási feliratok is bővebbek. A kiállítás címe a magyar királyság földrajzi helyzetére is utal: Európa közepén, közrefogva két nagyhatalom által, a Habsburg- és a Romanov-uralkodók birodalma között terül el. Ugyanakkor a török kiűzésétől kezdve Magyarország a Habsburg Birodalom része. Bár jogilag végig megőrzi birodalmon belüli önállóságát, ez a független állami lét sokszor csak formális, s a magyar királyok, akik egyben a birodalom császárai is, igyekeznek ezt a különállást megszüntetni. A 19. század története valójában az ország önállóságáért, a törvények által biztosított függetlenségért vívott küzdelmek története. Ezt mutatja be kiállításunk. A század hajnalán, a 18-19. század fordulóján az orosz-magyar politikai - azaz dinasztikus - kapcsolatok nagy reményre jogosítottak a jövőt illetően: az ország király utáni legfőbb közjogi méltósága, a császári család tagja, József főherceg nádor oltár elé vezette a Romanov-dinasztia sarját, I. Pál cár leányát, Alekszandrát. A fiatal nádornét nagy várakozással fogadták új hazájában, pezsgő udvari élet vesztette kezdetét a budai palotában, de ennek sajnos a magyar királynéként tisztelt fiatalasszony korai halála gyorsan véget vett. A francia háborúk, majd a Szent Szövetség kora hosszú időre egy táborba állítja a Habsburg- és a Romanov-birodalmat. Ezt a Flabsburg-Romanov egybefonódást megerősítette I. Miklós és I. Ferenc 1833-as münchengrätzi szerződése, ahol a cár esküvel fogadta, hogy támogatni, segíteni fogja a Habsburg dinasztiát. Erre a szerződésre hivatkozva kért azután katonai segítséget az 1848^49-es magyar forradalom és szabadságharc leveréséhez a bécsi kormányzat. A század második felében, miközben Ausztria kiegyezett magyar ellenzékével, s létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, egyre inkább meghatározó jelentőségűvé váltak a két hatalom közti balkáni érdekellentétek, de az általunk bemutatott időszakban - amely a magyar honalapítás ezredéves megünnepléséig, a millenniumig jut el - újra és újra az együttműködés mellett voksoltak a politikusok.