Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

IV. Kiállítások - Ulrich Attila: A Felső-Tisza vidék a Rákóczi-szabadságharcban. Kiállítás a vajai Vay Ádám Múzeumban

tokok elhelyezkedése mutat rá arra a történelmi tényre, miért is e régió volt a felkelés kibontakozásának központja. A továbbiakban térképeken ábrázoltuk II. Rákóczi Ferenc Szabolcs-Szatmár vármegyében való tartózkodását, és útvonalát, olvashatja a látogató az e megyékben kiadott vetési, gyulaji pátenseket. Térképen mutatta be a négy vármegye gazdasági jellemzőit, és a fontosabb ipari központokat, kiegészülve a máramarosi sóbányákkal; megjelenítettük a szabadságharc nagyobb hadmozdulatait is. A térképek színesebbé, informatívabbá tétele érdekében, mindkét esetben azokat a személyeket is megjelenítettük családi címereik által, akik e régióban éltek és fontosabb szerepet vállaltak a gazdasági irányításban, tisztségviselésben. Ez nemcsak a térképek színesítése miatt volt fontos, hanem azért is, mert sikerült összegyűjtenünk a neveket, így emléket „állítottunk" azoknak, akik valamilyen fontosabb szerepet kaptak e régióban 1703-1711 között. Külön részben látható a hadszervezet felépítése is. Ebben az összeállításban Mészáros Kálmán nyújtott nekünk nagy segítséget. A továbbiakban kis „enteriőrben" jelenítettük meg a szabadságharc bukását, a majtényi fegyverletételt, amit zászlómásolatok segítségével oldottunk meg, korhűen ábrázolva, hogy Majténynál csupán zászlóletétel történt. Mivel II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc befejezése előtt Lengyelországba utazott, és mint tudjuk ezután már soha nem tért vissza életében Magyarországra, szükségesnek tartottuk, hogy térképen ábrázoljuk a fejedelem útját egészen Rodostóig, megjelölve a fontosabb évszámokat és tartózkodási helyeket is. Azonban nemcsak a bujdosás és számkivetettség évei, és állomásai vannak ezen a nagyméretű asztali térképen, hanem a fejedelemnek és társai hazahozatalának és méltó újratemetésének fontosabb helyei is. Külön vitrinben kapott helyet a „Rákóczi-kultusz" megjelenítése, a rodostói évek, illetve a fejedelem hamvainak hazaszállítása, újratemetése is. A kiállítást természetesen falba épített „vitrinek" (ez a kastély eredeti építéséből adódó lehetőség volt), és azokban kiállított tárgyak gazdagítják. A beépített tárlókban eredeti fegyvereket és fegyvermásolatokat (pisztoly, puska, kard), Vay Ádám buzogányának másolatát, valamit Rákóczi által veretett pénzeket láthat a nagyközönség. A második terem közepén helyeztünk el három figurát, akik korhű katonai ruhába lettek beöltöztetve. Az egyik báró Palocsay György reguláris karabélyos-ezredének, a másik Esze Tamás mezei gyalogezredének közvitézét, a harmadik pedig a Vay Ádám parancsnoksága alá tartozó udvari palotásezred főtisztjét jeleníti meg. A nagy belmagasság miatt a falakon a fontosabb történelmi személyek arcképei (Rákóczi, Vay Ádám, Károlyi, Bercsényi), zászlómásolatok, valamint Georg Philip Rugendas képsorozatának darabjai láthatók. Külön szeretnék szólni a 2005-ben a KVI segítsége által megvalósított tervünkről, amely a kiállítás egyik legimpozánsabb része. Még 2004-ben elterveztük egy kis panoptikum létrehozását, amely II. Rákóczi Ferenc és Pálffy János generális vajai tárgyalását (1711. január 31.) jeleníti meg. A Módy Péter szobrász restaurátor, Túri Erzsébet díszlet- és jelmeztervező, Túri Péter szobrászművész által megalkotott ember nagyságú, élethű figurák méltó emléket állítanak ennek a fontos történelmi eseménynek. Rákóczi magyaros ruhában, kezében vezérlő buzogányával, Pálffy pedig a spanyol-osztrák etikettnek megfelelő ruhában, cipőben, parókával látható, oldalán karddal. A panoptikumról készített ismertető szövegben többek között ezt olvashatjuk: „...A fejedelem magyar nemesi viselete és a császári udvari öltözetet viselő Pálffy gróf ruházata önmagában is két kulturális szemléletmódot, azon belül kétféle ízlést és szokást ültet egy asztalhoz, A portrék az életszerűségre törekvésük mellett sem akartak mások lenni, mint amik, vagyis szobrászt ábrázolások. A technikai kivitelezés azonban merőben sajátos ebben a műfajban. Az arcokat ugyanúgy viaszból mintázzuk, mint akár egy bronzszobor esetén, de a mintát akril műgyantából öntjük, amit festeni lehet. A preparátorok által is alkalmazott üvegszemek, a sminkes kellékként ismert paróka, műba-