Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Korszerű történettudomány és a múzeumok

öltözött, tépett fátylú, ékszereitől és minden díszétől megfosztott, gyászos Matróna, a boldogtalan Európa, melyet annyi esztendeje sújt már a fosztogatás, az erőszakoskodás és a nyomor, [...j Az ő attribútuma az a puttó vagy Genius által tartott glóbusz, melyet a keresztény világot jelentő sisakforgó koronáz. "

27 Hasonlónak, tépett gyászruhás nőnek ábrázolja például Gyöngyösi István Marssal társolkodó Murányi Venus c. versezctcben a török pusztításait szenvedő Magyarországot. A szimbólumok magukban hordozzák az élet, a közösség alapvető kérdéseit, és minden időkben gondolkodásra késztetnek. Segítenek, hogy kifejezzék a gondolkodás, a művészet és a költészet rejtett rokonságát.

28 Együttesen, szöveg-környezetükkel összefüggésben a mű első látásra, vagy első olvasatra ismeretlen jelentéséhez nyújtanak kulcsot. A szimbólumok a mű történeti értelmezését segítő kódok, és nem elszigetelt egyediségben tűnnek fel, hanem fontos összefüggések csomópontjai. Számunkra különösen fontos, hogy a kora újkori Magyarországon a szimbólumok egyetemes nyelvét jól értették és „beszélték". A Corpus Christi College napóráján a pelikán jelentését a 17. század közepén Oxfordba vetődött kolozsvári diák már a Farkas utcai templom szószék koronáján a hársfából faragott mitikus madár jelképéről ismerte, s azonos képzeteket hordozott a debreceni úrasztal térítőre hímezve, s a Batthyány-család címerében. Ezt a jelbeszédet Európában mindenütt értették az emberek, és számukra hosszú távra érvényes értékeket fejeztek ki.

29 A lerombolt városok, az elvesztett harmónia, a megbomlott egyetértés, az elpusztított termékenység a veszélybe került jövő - a háborúnak a 21. században is érthető szimbólumai. Viszont rendkívül érdekes, hogy az első világháború idején hogyan gyarapítják a múzeumokat a lövészárkokból hazatérők magukkal hozott háborús emlékekkel. A szegedi múzeumban például Tömörkény István és Móra Ferenc gondos leltározásából tudható, hogy megtöltötték a raktárakat a dicsőség, szenvedés, szomorúság emlékeivel, egyenruhák, zászlók, fegyverek, a saját és az ellenségtől zsákmányolt öldöklő szerszámok, az értelmetlen pusztítás emlékei. Meglepő, hogy még ebben az anyagban is megragadható a sokszáz éves háború-képzet. A 17. században a háború jelképe volt a kiszáradt csonka fa, mintegy a jövőt jelképező életfa ellentéte, 1916-ban a doberdói harctérről a magyar és az olasz front között álló hatalmas szétlőtt ágú szedeifát hazahozták, és az értelmetlen pusztítás mementójaként helyezték el a szegcdi múzeumban.

30 Európa a második világháborűban elpusztította önmagát - írta Jean-Baptiste Duroscllc -, s felvázolta a kontinens története során kialakított olyan közös értékeket, mint a kultúra, a kereszténység védelme, a tolerancia, szolidaritás, patriotizmus, a zene stb., amelyekre a 21. század felépíthető. Magyarország története csaknem teljesen hiányzik ebből a sok nyelvre 27 ,, A központi figura Mars, aki Janus teplomának kapuját nyitva hagyván / amelyet római szokás szerint béke idején zárva tartottak / pajzsával és véres kardjával a kezében elindul szörnyű pusztítással fenyegeti a népeket, és nem törődik az őt kedveskedéssel és ölelésekkel visszatartani igyekvő feleségével. Vénusszal, akit Citpidók és szerelmi istenek kísérnek. Marsot a másik oldalon a fáklyát tartó Alecto fúria húzza. A közelben a háború elmaradhatatlan kísérőit, a Dögvészt és az Éhínséget ábrázoló szörrryek láthatók; a földön egy nő hever, mellette a háborúskodás által megbomlott harmóniát jelentő összetört fuvola, ott van továbbá egy csecsemő/ét tartó Anya is, arra utalva, hogy a termékenységet, az utódok nemzését, és a könyörületességet a háború mind legázolja, mivel megront és elpusztít mindent. Ott fekszik továbbá kezében szerszámaival egy építész is, azt jelezvén, hogy az ádáz fegyverek romba döntik és felforgatják mindazt, ami egy város hasznára és díszére épült. Ha jól emlékszem, a földön Mars lábai alatt látható még egy könyv és néhány rajz is annak jeleként, hogy letapossa az irodalmat és a művészeteket. Azután, azt hiszem, van ott még egy nyaláb nyílvessző is, az őket összefogó zsinór meg van oldva [az összekötött nyaláb az Egyetértés emblémája], és odafestettem még, melléjük téve, a caduceust és az olajágat, a béke jelképeit. Közli: MAG URN, S. 1955. 408-409. - Vö. GOMBRICH, E. 1972. Közli: Az ikonológia elmélete. 40-43. pp. BAHTYIN, M. 1980., 262. p. 28 RICOEUR, P. 1962. 193. p. Idézi: HOPPAL M. 1990. 7. p. - Vö.: RICOEUR, P. 1975. 29 Több tanulmányomban írtam róla. Legutóbb: Gyöngyösi István szimbólumai. Sajtó alatt. 30 ZOMBORI I. 2004. 389-424. pp.