Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: A rákóczifalviak Rákóczi-tudata

személyét, szabadságharcát semmi nem kapcsolta ehhez a területhez, így semmiképp sem támaszkodhattunk másutt sikerrel alkalmazott hagyománykutató anyaggyűjtéseink tapasztalataira. Más módszerhez kellett tehát folyamodnunk. Olyanhoz, amely nem néphagyománynak, hanem szerzett ismeretnek fogja fel a közösségi tudást, s ezt nem bontja le egyénekre, hanem kollektive értékeli. Ehhez végig kellett gondolnunk azt, hogy hogyan is kerülnek az efféle (bárhol szerzett) ismeretek felszínre a mindennapi gyakorlatban. Úgy, hogy egy összeszokott társaság (munkacsapat, baráti együttes, családi kör, asztaltársaság) beszélgetni kezd, s valamilyen esemény, emlék, személy szóba kerülésekor, mindenki elmondja véleményét, ismereteit a felvetődő témáról. Gyakran esetleg egészen messze kerülve a szóba jött kérdésektől. Máskor meg csak a terítékre került témát járják körbe - körbe, míg a beszélgetés során számos dolog tisztázódik. A homályos részek is megvilágítást vagy legalábbis saját arculatú magyarázatot nyernek. Alihoz, hogy mindenki korlátozás nélkül, őszintén elmondja a véleményét, olyan egymást ismerő, egyenrangú kis közösséget kellett találnunk, akiket a terítéken lévő témán túl is számos szál kapcsol össze. Ilyen közösségeket kértünk meg arra, hogy elevenítsék fel előttünk mindazt, amit tanultak-hallottak a fejedelemről. Kisebb-nagyobb körben tettük fel kérdéseinket. Vizsgálódtunk kiterjedtebb családoknál, tsz brigádoknál, a „Családosok Klubja" és a „Pávakör" ilyen céllal összehívott tagjai között. Az egyes csoportokon belül különféle foglalkozású emberek adtak válaszokat a dohánykertésztől iskolai tanulón át honvédségi nyugdíjastól motorszerelőig; férfiak, nők, gyerekek vegyesen 10-től 75 évesekig. Az 1975-ben rögzített beszélgetések eredménye - bár a csoportok összetétele vegyes volt, egyiküknek sem volt 8 általánosnál magasabb iskolai végzettsége - minden körben azonos volt. Konstatálhattuk, hogy a falun belül az egységes közösséggé válás folyamata megindult, legalábbis a tendencia határozottan érzékelhető volt. Ez azt a reményt sejttette, hogy a bizonyos rendszerességgel megrendezett ünnepségek, játékos történelmi rendezvények, közös emlékezések a lakók körében lassan hagyománnyá formálódhatnak. A mostani, 2005. évi Rákóczi évforduló kapcsán magától értetődően merült fel egy újabb felmérés lehetősége, illetve a harminc év előtti kép maival való összevetése. Ezért az ennek érdekében végzett terepmunkánk során sem változtattunk a vizsgálat célján. Most is azt kutattuk, milyen is ma a rákóczifalviak Rákóczi-tudata, azaz a község lakosai milyen mértékben érzik magukénak a fejedelem személyiségét, harcának eszmeiségét. Az eltelt harminc év alatt kialakult-e a fejedelemhez kapcsolódó valamilyen hagyomány a nevét viselő községben? A reprezentatív mintavétel a korábbihoz hasonlóan szintén különböző foglalkozású és korú, de nyolc általánosnál most sem magasabb iskolai végzettségűek közösségében folyt. (4. kép) Abból a feltevésből indultunk ki, hogy a 300 éves jubileum ünnepségei, az azóta eltelt évtizedek oktatása, a rendszeresen megrendezett Rákóczi ünnepségek megteremtették ezeknek az eseményeknek a helyi hagyományait. A politikai helyzetben bekövetkezett változásokból kiindulva úgy véltük, hogy mára már - legalábbis formailag és hivatalosan - megkapta a község a névadóját illető hangsúlyt a rendszeresen szervezett nemzeti ünnepek között. 4. kép Adatközlő iskolások