Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: A rákóczifalviak Rákóczi-tudata

Kérdéseinket 1976-ban és jelenleg is három fő csoportra irányítottuk. Nem az egyedek tudására, hanem a közösség egészének az emlékezetére voltunk kíváncsiak. Úgy, ahogy az ismeretek kiegészítették egymást. Fő kérdésköreink a következők voltak: 1./ Mit tudnak a község történetéről, ismereteik hogyan kapcsolódnak Rákóczi nevéhez? Az 1976-os felmérés az alábbiakat eredményezte: A múlt század végén betelepített puszta hajdan a Rákócziaké volt. Kastélya még állott, bár lebontották, a történelmi kövek ma a régi iskola és a tanácsháza falában vannak. A Rákóczi-kastélyról kapta a község megalakulásakor a nevét. A Rákóczifalva név naponta sok százszor hangzik el „rákóczi" alakban, de nem asszociálja a névadót. Falunévként e közösség tagjai dalaikba foglalják („Rákócziba két úton kell bemenni"; „Befogom a lovam, befogom a lovam / zöldre festett kis kocsimba, / Elviszem a búzám, elviszem / a búzám a rákóczi gőzmalomba"), brigádot, úttörő csapatot stb. neveznek el róla, kifejezik vele összetartozási tudatukat. Rákócziról már kézzelfogható emlék nincs, de a régi Varsány helyét mindenki meg tudja mutatni, s a település előtörténetét a szántáskor, kapáláskor, földforgatáskor előbukkanó leletekből igyekeznek kiolvasni („Valamikor ott volt Varsány, egy város. Hát azt azért telepítették ide, mert ez a legmagasabb része ennek a településnek. Ez a magasság, a mostani Rákóczifalva , vetekszik a szolnoki templom magasságával...Rákóczinak a kastélya a Tisza árterületénél 12-14 méterrel volt magasabb. Az a domb...az Varsányról úgy nézett ki, most is úgy néz ki a község, minthogyha ez egy kis hegyen volna. Hát még akkor a kastély, az még magasabb volt"). Ez már olyan formula, amely minden magos és mély fekvésű hely összehasonlításakor felmerül ebben a formában országszerte. (L.: „A debreceni nagy templom gombja egy magasságban van a Hortobágyi Csárda küszöbével"). A gyerekek is sokat tudnak a cseréptöredékek révén a régi településekről, amely ismereteket az 1962-ben itt folytatott ásatások is jócskán megerősítették cs konkretizálták. Annyira azonban nem, hogy az előkerült leleteket meg is őrizzék. De a faluban azért mindig akadnak érdeklődő emberek, akik ezeket elkérték, összegyűjtötték. Ilyenkor a „leletbegyüjtők" tárgyhoz fűzött magyarázatát is végighallgatva, azokat saját tapasztalataikkal kiegészítve a leletekre bukkanok maguk is kialakítottak a maguk számára egy képet, amit aztán már úgy adtak-adnak tovább, hogy „az öregektől hallottam". Mondák, történetek, határozott műfaji sajátosságokkal rendelkező elbeszélések azonban a múltról a faluban nem élnek. Hiszen a község maga alig száz esztendős, nem alakulhattak ki ilyenek, mert még mindenki jobban emlékszik arra, hogy kinek honnan jöttek a nagyszülei, déd szülei, mint a hallomásból ismert történetekre. De formálódott a közösség, hiszen több elbeszélésben lehet már fellelni állandó fordulatot. Ilyen például az a Varsányról fentebb idézett szövegbeli kitétel, hogy: „ez a magasság, a mostani Rákóczifalva, vetekszik a szolnoki templom magasságával". 2.1 Mit tudnak II. Rákóczi Ferencről, községük névadójáról. Születéséről, családi körülményeiről, történelmi szerepéről? A válaszokból az alábbiakat szűrhettük le: „Erdély vagy a Felvidék fejedelme volt, nagy hadvezér. Zrínyi Ilona fia, Thököly Imre mostoha gyermeke, akit már gyermekkorában Munkács várában elfogtak a németek, Bécsújhelyre vitték testvérével együtt és szerzetest akartak nevelni belőle. Felesége Lengyelországba szöktette, ahová Esze Tamás ment érte és hazahozta. Itt a labancok (németek) ellen harcolt, de a küzdelmet elveszítette és Törökországba ment, ahol Rodostóban élt és halt meg száműzetésben. Közismert a Mányoki festette arcképe, mindenki ennek alapján ismeri vonásait." A második ismeretcsoportnak két forrása volt: „A vöröstorony kincse" című ifjúsági regény, amelyet többen olvastak; és Mányoki Ádám festménye, amely közismert az emberek előtt. Ennek a kérdéscsoportnak jellemzője, hogy csak kevesek tudását összegezte. Azokét, akik a nevezett könyvet, esetleg még egyéb iskolakönyvtári könyvet is olvastak.