Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: A rákóczifalviak Rákóczi-tudata

a vármegye újságolvasó közönségének figyelme is. Rákóczifalván ugyanis „...szántással és egyéb földmunkákkal már régóta előkerültek edénycserepek, csontok és bronztárgyak. A régész különben őskori lakóhelyeket sejt (minden olyan) magasabb, ármentes felszínen, mint amilyen Rákóczifalva. A szolnoki múzeumi gyűjtőhelyre is került már két urna, egy bögre és egy bronztőr Rákócziból....A dr. Márton Lajos egyetemi m. tanár, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának igazgatója, a híres archeológus vezetésével folytatott (mostani) ásatás talán legszebb eredménye egy nagy üggyel-bajjal kiemelt bronzkori sír, (ami) a szolnoki múzeumot gazdagítja...", de előkerült „...soha nem bolygatott bronzkori temető" zsugorított férfi, női és gyermek csontvázzal, benne a hozzá tartozó értékes mellékletek: gyermek játékszerek, bronz karperecek, gyermek gyűrű és karperec, edénytöredékek, borostyán és pasztagyöngyök, bronz és vastöredékek, terra sigillata edény, római ezüstpénz is. Vagyis a történeti korok szinte valamennyi népcsoportjának kézzelfogható tárgyi bizonyítéka.

19 6./ 1950-ben a fejedelem neve ismét sokat emlegetett lesz Szolnok megyében. „AlsóVarsánypusztát, Csillag-majort, a Tiszahajlati tanyákat, Újtelep külterületi lakott helyét ugyanis egyesítették, s ez a rész Rákókócziújfalu néven levált Rákóczifalvától cs önálló község lett."

20 1.1 1953-ban a Rákóczi-szabadságharc 250. évfordulójával kapcsolatos országos megemlékezés-sorozat részeként a Szolnok megyei Néplap ismét a fejedelemhez közvetlenül is köthető Rákóczifalva kínálkozó lehetőségeire hívja fel a figyelmet. Az írás az ünnepi megemlékezésen túl a fejedelem nevét viselő immár két település történetéről lényegében a fenti eseményeket vázolja.

21 8./ 1962-ig kellett ezután várni, mikor is az egykori Rákóczi-kastély „talapzatát" jelentő Kastélydomb, s vele együtt csekélyke mértekben maga a fejedelem alakja is újból felbukkanjon a falubeliek szunnyadó emlékezetében. Csalog Zsolt egy kb. 800 m

2 területre kiterjedő területen folytatott itt hat héten át temetőásatásokat, melynek témánkhoz közvetlenebbül is hozzátartozó eredményeit ő maga úgy sommázta, hogy „...a rákóczifalvi (kastélydombi) ásatás fontos láncszeme a kutatásnak. Jelentőségét fokozza az a megfigyelés, mely szerint a lelőhely hatodik népe, a honfoglaló magyarok sírjai gondosan kikerülik a (VII-IX. századi) avar sírokat. E magyar sírok tehát vagy egyidősek a legkésőbbi avar sírokkal, vagy pedig a X. században legalábbis láthatók voltak még az avar sírok, vagy sírjelck. így a temető pontos feldolgozása valószínűleg meghozza egyik bizonyítékát az avarság cs a magyarság időbeli érintkezésének."

22 *** 1975-ben tett első próbálkozásaink,- bár nem reméltünk többet - lényegében hajótörést szenvedtek. Néprajzi módszerekkel, házról házra járva semmiféle eredményre nem jutottunk. A közösségnek nem volt kollektív hagyománya, amely határozott formában, műfajilag is elkülöníthető módon megnyilatkozhatott volna. Az egykor iskolának használt Rákóczikastélyra csak a már elhunytak elbeszélései alapján emlékeztek, s azt tudták róla mindössze, hogy ennek anyagából építették az iskolát és a tanácsházát. Ám semmiféle eseményt, történetet nem kötöttek hozzá, mint ahogyan a község nevéről is csak azt jegyezték meg: „azért kapta nevét, mert itt állott Rákóczinak a kastélya". A fejedelemről magáról pedig csak mindössze annyit mondtak, hogy „fejedelem volt" és a „németek ellen harcolt". Rákóczi 19 Dr. BALOGH B. 1934. 5. p. 20 SIMON B. 1992. 501. p. 21 KAPOSVÁRI Gy. 1953. 2. p. 22 CSALOG Zs. 1963/2. 73. p.