Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - H. Bathó Edit: Rákóczi és a jászok

nagyszombati csatában. 1705 augusztusában ott voltak a vöröskői ütközetben, 1706 februárjában Egerben, majd Miskolcon 1707 áprilisában pedig már Kassán táboroztak. 1708-ban az alakulat fele Bottyán János fővezérlete alatt harcolt, ott voltak a vesztes trencséni csatamezőn, míg az alakulat másik fele Károlyi Sándor erdélyi hadműveleteiben vett részt. 1710 februárjáig a hatvani táborban állomásoztak, majd pedig az ország legkülönbözőbb területein harcoltak. Mivel a habom miatt a sereg fenntartása komoly nehézségekbe ütközött, 1705-ben a kincstár kísérletet tett arra, hogy a tisztek részére zsoldot fizessen. 1707ben a nehéz anyagi helyzetre való tekintettel a jászok kérték, hogy „...vagy hópénzzcl segíteni vagy mégegyszer ezerinket megmundéroztatni" segítse őket. A fejedelem megígérte, hogy új egyenruhát készíttet számukra. 1707. április 16-án a Jász Regimentet reguláris alakulattá nyilvánították és elrendelték a katonák kincstárból való fizetését.

1? Bercsényi jó katonáknak tartotta a jászokat, akikről így vélekedett: „A jászt dicsérem abbul, igaz kuruc, nem kell azt hajtanyi, sem késérnyi." Ugyanakkor több levelében azt panaszolja, hogy a jászok ugyan jó katonák, de nagyon szeretik a pálinkát. Humorral mesélte el, hogy egy alkalommal Verébéi faluban a jászok részegen alkalmatlankodtak, fosztogattak, még az ő kocsiját is elfogták és kirabolták. Az eset után Bercsényi a következőképpen dohogott Eszterházy Antalnak: „Beste vitíz, szaladó kurafiai, csak az pályinkátúl vitéz az!"

16 Bottyán János úgy vélekedett „Azok is csak a széllel járnak." Sokszor panaszkodott a jászokra, akik aratás idején megüzenték, hogy ilyenkor „...nc háborgassák őket behívásokkal". 1709. július 31-én a fejedelem Sárospatakon kelt levelében megdorgálta Bottyán Jánost a jászoknak adott aratási szabadságért, mert ezzel a hadak indulását késleltették.

17 A fejedelem igen csak szívén viselte a jászok sorsát, ami érthető is volt, hiszen a szabadságharc alatt éppen a Jászság volt a kuruc seregek egyik legfőbb élelmezési kamrája. Az acélos búzára és a sok lábas jószágra igen nagy szüksége volt a hadaknak. A Jászberényben összegyűjtött gabonát hatalmas körte alakú búzás vermekben tárolták, de az is gyakran előfordult, hogy a Jászság templomait használták erre a célra. 1710 márciusában, amikor a pestis miatt Érsekújvárt élelemmel kellett megsegíteni, Károlyi Sándor kivetette a Jászságra, valamint a Heves és Pest megyei falvakra a beszolgáltatandó, összesen 4000 „kila" gabonát, „...amelyet minden falu a jászberényi templomba tartozik beszállítani."

18 A főtemplom papjainak természetesen nem tetszett az Isten házának ilyen profán célra való használata, ezért híresztelni kezdték a nép között, hogy vérzik a templom fala. A dolog eljutott Rákóczi füléhez is, aki buzgó katolikus lévén egy vizsgálóbizottságot küldött ki Jászberénybe. A bizottság vezetője, Szentpéteri Imre dandárnok, kálvinista lévén nem igen hitt a csodákban. Megvizsgálva a falakat, valóban vörösnek találta őket, de nem a vértől, hanem a rákent vörös festéktől.

19 Jászberény fontos élelmezési szerepét mutatja, hogy 1710-ben a fejedelem elrendelte a város sáncainak megépítését. Szándékát azzal indokolta, hogy „...a vár a mezőt oltalmazza, a mező a várat." A jászok azonban nem nagyon lelkesedtek a tervért, hogy a szolnokihoz hasonló erősséget építsenek.

20 A Jászság éléskamrája azonban hamar kiürült, ezért 1710. március 24-én Rákóczi a lengyeleket Csongrádra küldi „böjtölni", mert a jász falvakat már kiélték. Bercsényit pedig arról tájékoztatja, hogy Jászberényben".. .már takarmány nincs, ezért kénytelen Kisérre menni."

21 15 BESENYI V. 2004. XI. 7. p. 16 Archívum Rákócziánum, 1873-1889. IV. 280. p. 17 Archívum Rákócziánum. 1873-1889. VI. 232. p. IX. 704. p. 18 KOMÁROMYJ. 1943. 182-185 p. FODOR F. 1942. 86. p. SÁROS A. 2002. 24. p. 19 THALY K. 1881. 125. p. PORTELEKI J. 1936. 6. p. 20 MÁRKI S. 1909. III. 89-90. pp. 21 MÁRKI S. 1919. 111. 92. p. Archívum Rákócziánum, 1873-1889. III. 76. p.