Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Korszerű történettudomány és a múzeumok

társadalomtudományok minél intenzívebben részt vehessenek Európa közös múltjának jobb megismertetésében és ezen át is egy élhető világ kialakításában. Az újkor, a legújabb kor története természetesen jobban leköti az elméleti és a széles értelemben vett társadalmi érdeklődést, mint a kora újkor. Ezt a Terror Háza Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum első és második világháborús kiállításai, és a Holokauszt Emlékközpont látogatóinak nagy száma is bizonyítja. Azonban minden generációnak a teljes történelmi folyamatot szükséges megismernie, és ebből nem maradhat ki a kora újkor sem. A történész úgy véli, hogy történelmét vesztő korunkban a múlt megismerése, megbecsülése iránt az érdeklődés felkeltésében a múzeum a legfőbb szövetségese. Tudjuk, az elmúlt években világszerte és itthon is a régi korszakokkal foglalkozó kiállítások sorra arattak méltó elismerést. Elegendő a schallaburgi Mátyás-kiállítás, a Buda expugnata, a Hungária eliberata, az "Őseinket felhozod...a honfoglaló magyarság" közönségsikerét megemlíteni. Ugyanakkor a történész telhetetlen. Irigységét nem titkolva gondol a Habsburgs Kinder 2001 -ben megrendezett kiállításra.

18 A Játék Múzeum anyaga, a gyermek portrék, a gyermekek életéről felhalmozott néprajzi, irodalmi, tárgyi anyag - beleértve a szomszéd országokat, például a horvátországi gyermek portrégyűjteményt, az egykori Erdélyi Múzeumban őrzött Rákóczi rézbölcsőt - gyönyörű kiállítást lehetne rendezni: a Kárpát-medence gyermekei címmel. Akiállítás vonzaná a külföldieket is.

19 A kultúrák alapvető tulajdonsága: az értékőrzés és értékteremtő készség, az élet fenntarthatóságának tapasztalatait hosszú távra tezauráló képesség, a kommunikatív erő és az önkorlátozó hatékonyság. Éppen ezért veszélyes a hagyományos történeti korszakokat átfogó kultúrákat mellőzni, vagy csak mint érdekességeket tekinteni. A múltjukat vesztett, múlt nélküli emberekkel bármit meg lehet tenni. Tapasztalataim összege, kis túlzással: ma a múzeumokon is nagy mértékben múlik, milyen lesz a jövő. Hogyan? hangozhat a konzervatív kérdés: a múzeum a múlt emlékeinek tárháza! Hogyan? hangozhat a posztmodern kérdés: a klasszikus, 19. századi értelemben vett múzeum nehézkes, idejétmúlt, tartalmában már átalakult, korunkban a történelem objektív megközelítése hiú önámítás. Csakhogy a múzeum korszerűsége a nyitottságban, a gyűjtemények mozgékony kezelésében, az értelmezés szabadságában rejlik. Valóban a szabad véleményalkotás vitte előre minden korban a tudományt, de úgy, hogy nem csapott át szabadosságba, állítása bizonyítható, és megőrzi a különböző vélemények tiszteletben tartásának követelményét. A 20. század végén azzal kellett szembesülni, hogy a kor kihívásai mások, mint a század elején voltak. Ezekre a kihívásokra a kielégítő válasz mindig is árnyalt, és nem lezár, hanem ellenkezőleg, új távlatokat nyit. Elméleti, tartalmi követelmények sokasága között például létfontosságú a közoktatás és nevelés, az egyetemi képzés, vagy a megfelelő anyagi alap. A közös válaszhoz reményeim szerint a történettudomány döntő mértékben járulhat hozzá. A történetiség érvényesítése sokban feloldhatja az egyik súlyos ellentmondást. A múzeum világszerte elvben és gyakorlatban nyitott lett, a legkülönbözőbb társadalmi rétegek előtt. De valójában mégsem egyformán nyitott mindenki előtt, mert a szakmailag igényes kiállításban mindig van olyan szint, amely csak egy szűk beavatott réteg számára hozzáférhető, csak a műértőknek szól. Bizonyos, hogy a múzeum a mindennapi érdekességekkel, kuriózumokkal, divatos témákkal nagyobb tömegeket vonz, lehet a szórakozás helye és gyakori, hogy a kikapcsolódás óráival ajándékozza meg a látogatót. A célzott ismeretközléssel pedig könnyen tanintézménnyé válik. Hogyan őrzi meg azt a lényegi többletet, ami a múzeumot múzeummá tette? A múzeumok ismerik a dilemmát, szaktanulmányok vizs18 Habsburgs Kinder. 2001. 19 Vö.: DEÁKY Zita-KRÁSZ Lilla, Minden dolgok kezdete. A születés kultúrtörténete Magyarországon (XVI-XX. század) Századvég Kiadó, Budapest, 2005.