Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Márfi Attila: I. világháborús hadifogoly színházak Habarovszkban

pestre. Pécsre, mivel akkor a város szerb megszállás alatt állt, csak 1921 januárjában tudott visszatérni. Májusban a sikeres, ekkor leteli harmadik szigorlata után jogdoktorrá avatták. A szerb megszállást követően, a trianoni sokktól, inflációtól, gazdasági nehézségektől sújtott térségben csak nehezen normalizálódtak az életkörülmények. Számára mégis ez az időszak hozott lényeges változásokat. 1922 augusztusában feleségül vette Smodis Etelkát, Smodis Ödön posta-főfelügyelő és Weidinger Etelka leányát. E házasságból négy fiúgyermek született: Miklós (1923), Béla (1925), László (1927), és végül Csaba. Hivatali előmenetelében is változások történtek, mert 1923 májusában kinevezték a Pécsi Királyi Törvényszék bírójának. Elsősorban cégbírói és polgári peres ügvekkel foglalkozott 1939-ig, amikor táblabírói beosztásba került. 1926-ban avatták vitézzé, s ezt megelőzően magyarosította nevét Neusiedl erről Aralóra. Közben hivatali és családi kötelezettségei mellett élénk társasági életei is élt. Tagja volt a Pécsi dalárdának, a Nemzeti Kaszinónak, a Budai Külvárosi Katolikus Körnek, a Kiss József Asztaltársaságnak és több jogász egyesületnek is. Hivatali beosztása, harmonikus családi és társasági élete révén a város polgári elitjéhez, tartozott. Még 1935-ben tartalékos főhadnagy lett. A második világháború utolsó szakaszában, 1944 októberében hátországi katonai szolgálatra hívták be, de ekkor már három legidősebb fia is harcolt a különböző frontokon. A sors úgy hozta, hogy hosszas magyarországi és ausztriai utóvédharcok, átvezénylések és menekülések után életében másodszor hadifogságba esett. 1945 májusában Graz környékén fogták el a szovjetek, majd Fischauba, az ottani hadifogolytáborba került. Innen május végén szabadult, mert az 55. életévében lévő férfit munkaképtelenné nyilvánították. Végül is gyalogosan ért vissza szeretteihez Pécsre, ahol a következő években kezdődtek el újabb megpróbaltatásai. Igaz, 194() nyarán mindhárom felnőtt fia visszatért a hadifogságból, s állásában is megmaradhatott az Igazoló Bizottság vizsgálata után, de egyre nehezebbé váltak az életkörülményei. 1949-től büntetőjogi ügyekkel kellett foglalkoznia, majd 1951-ben 37 évi bírói szolgálat után nyugdíjazták. 1952-ben azonban drasztikus változásokat kellett átélnie, februárban államosították lakásai, majd rendszerellenesnek minősítve, megvonták nyugdíját is. Igaz, fellebbezését követően lakását egy év múlva visszakapta, de segédmunkásként, alkalmi „bedolgozóként" tudott csak némi pénzhez jutni. 1953 elején került a Baranya Megyei Sütőipari Vállalathoz anyagkezelőnek, majd rövidesen termelési adatszolgáltató lett, s 1955ben jogi előadónak nevezték ki. Az 1956-os nemzeti felkelés alatt a vállalati Nemzeti Tanács tagja is volt, de az 1957-es megtorlások alatt nem esett bántódása, mert ez volt az egyedüli tennelési egység, amely érthető okok miatt nem szüntette be a munkát. 1959-től nyugdíjasként alkalmazták és a legbonyolultabb ügyeket bízták rá, elismerve ezzel emberi és szakmai kvalitásait. 1961-ben tiszteletbeli pékké fogadták, majd három év múlva az új tésztaüzem vezetőjévé akarták kinevezni, de az akkor 73. életévében járó, idős férfi ezt a megmérettetést már nem vállalta. (1. kép) Elete utolsó szakaszában aktív tagja volt a Janus Pannonius Múzeum Baráti Körének, ahol megbízást kapott emlékeinek lejegyzésére és a Sütőipari Vállalat történetének megírására. De számos más helytörténeti kutatást is végzett. 1966-ban feleségével együtt felköltözött a Budapesten élő fiaihoz, hogy ismét együtt legyen a család. Itt érte a halál 1979. május 22-én. Az í rath agy aték Dr. Arató Jenő terjedelmes és sokoldalú irathagyatéka a Várostörténeti Múzeum Adattári nyilvántartása szerint 1962 és 1968 között került múzeumi gyűjteménybe zömében vásárlás útján, de ajándékozás révén is. Kapcsolatait a múzeummal már említettük, melynek egyik következménye volt gazdag írásos anyagának és dokumentumgyűjteményének átadása. Két-