Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

volt. Mit fed az államtudomány kifejezés? Burkoltan fogalmaztak, hiszen mi nem az „állammal" foglalkoztunk, legalábbis nem a miénkkel. Annyira szokatlan volt ez az elnevezés, hogy a telefonkönyvben még 1941-ben is hibásan Állattudományi Intézet volt beírva. Szegény telefonos kisasszonyunk mesélte, hogy állandóan nénikék hívták, hogy mit csináljanak a beteg kanárival, meg macskával. Németre is nehéz volt lefordítani a nevünket, mert tükörfordítással Staatswissenschaftliches Institut lenne, de ilyen fogalom nincs a német nyelvben, ezért Politológiai Intézetnek fordították. 1939. augusztus 26-án mentem először az Államtudományi Intézetbe, szeptember 7-től kezdve dolgoztam ott, de közben még járnom kellett a Statisztikai Hivatalba is, befejezetlen munkáimat elvégezni. Odakerülésem után az intézmény két hónappal később átköltözött az Állami Számvevőszék épületébe, a mai Külügyminisztérium épületének legfelső emeletére, a Fő utca 81-be. Itt 4-5 szobát, meg egy nagyobb tennet kaptunk, ahol a térképészek dolgoztak. A román, vagyis az erdélyi referatúra akkor még csak egy taggal, Dajbukát Gergely személyében működött, aki így a főnököm lett. Dajbukát székely és örmény keverék volt, a lehető legrosszabb fajta. Hogy miért mondom ezt? Mert a székely fő jellemvonása közé tartozik - tapasztalataim szerint - a munkakerülés. A folyamatos, rendszeres munkára a szászok, a svábok, valamint a magyarok is nagyon alkalmasak voltak, a székelyek viszont nem. Azok mindig azon törték a fejüket, hogyan csapják be vezetőjüket, hogy teljenek ki a nehéz problémák megoldása elől valami góbéság kiagyalásával. Az örmény fő isméivé pedig az, hogy tisztán szellemi lény, nagy kereskedő, aki hazudozik, mint a vízfolyás. Főnököm először is, mint román referens, törve beszélte a román nyelvet, bár én se beszéltem anyanyelvi szinten, de mégiscsak jobban ment nekem, másrészt teljesen elfogult és majdnem nyilas érzelmű egyén volt, sőt felesége a Rókus kórház orvosaként tagja volt a kórház nyilas pártbizottságának, amiért később ült is. Ellentétes meggyőződésünk miatt számos politikai vitánk volt. hiszen én az apámtól örökölt liberalizmusomat csak részlegesen adtam fel. Az ilyen emberek mindig revíziós jelszavakat skandáltak, „Mindent vissza!", meg hasonlókat, de amikor visszakerült Észak-Erdély és a Székelyföld, amire ők annyira vágyakoztak, már eszük ágában sem volt hazamenni, segíteni az újjászülető magyar közigazgatást, itt maradt mind egy szálig az egész társaság. Ezzel kapcsolatban történt velem egy érdekes eset 1940-ben, még Erdély egy részének visszacsatolása előtt. Történt, hogy kaptam egy ajánlott levelet „Kedves barátom!" - vagy efféle megszólítással - amiben az állt, hogy : „Tudom, hogy jogvégzett ember vagy és az Államtudományi Intézetben dolgozol és most, hogy valószínűleg Erdély visszatér, nagy szüksége lesz kormányunknak képzett közigazgatási szakemberekre. Kérlek keress fel..." Elmentem a megadott címre, ahol az előszobában figyelmeztetett a titkár, hogy: „Méltóságos úrnak kell ám Őt szólítani!" Miután beengedtek jelentkeztem, „Kedves öcsém, foglalj helyet." - mondta. Eire már én is mondhattam, hogy: „Kedves bátyám, köszönöm." Bemutatkozott, O'sváth László,

26 (annak az O'sváth György közgazdásznak az apja, aki később hosszú időn át volt az Európai Bizottság tisztviselője, majd Antall József miniszterelnök személyes tanácsadójaként tevékenykedett). Előadta, hogy „ugye most megnagyobbodik az ország, mehetünk Erdélybe és szükségünk lesz sok közigazgatási szakemberre és arra gondoltunk, hogy téged is, mint egy nagy múltú család fiát, felkérünk eire a hazafias szolgálatra." Eire én azt válaszoltam: „Sajnos én ezt nem vállalhatom cl, mert az a megye, ahonnan én származom és a családom él, az sem most, sem később nem fog visszakerülni Magyarországhoz. " „Hát hogy mondhatsz ilyet, amikor minden visszakerül!" és levágott nekem cg}' irredenta szónoklatot. Leszidott, hogy pesszimista vagyok. Akkor én már nagyon jól tudtam, 26 O'sváth László osztályvezető volt a Belügyminisztérium Elnöki osztályán, miniszteri osztálytanácsosi rangban. L.: Magyarország Tiszti Cím- és Névtára 1938. XLVI. évf. 41. p.