Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig
teszik Romániába és ezért nekik sok földet kell bemondaniuk, hogy többet fizessenek érte. ...Humorérzékük igen fejlettnek látszik. Ennek megnyilvánulása most is ott díszeleg a kerítésekre mázolva. „Auto mie, auto mie!" Tudniillik amikor szóba került az autonómia, román szövegű röpiratok jutottak a faluba „Autonómia" felirattal. A jámborok azt hitték, hogy mindenki autót kap és így mindenki követelte a neki járót!" 24 Amikor Kárpátaljáról visszajöttem elhatároztam, hogy nem akarok végleg a Statisztikai Hivatalban maradni, holott ekkor kaptam egy ajánlatot föntről, hogy tegyek le egy úgynevezett statisztikai vizsgát, és akkor rögtön besorolnak a fogalmazói karba, amivel a tizenegyedik fizetési osztályba és végleges állami szolgálatba kerülhettem volna. De ebből végül nem lett semmi. Akkoriban már tagja voltam a Piarista Diákszövetség Ifjúsági Csoportjának, amit mi röviden DICS-nek neveztünk. A klubba meghívtak több fiatal közéleti szereplőt - Kovács Imre, Szabó Zoltán, Fej a Géza és Boldizsár Iván falukutató írókat - részben azokat, akik nálunk végeztek, hogy tartsanak előadást az aktuális politikai helyzetről és egyéb közéleti kérdésekről. Egy alkalommal, úgy 1939 nyarán járt nálunk egy magas fiatalember, aki előadást tartott az erdélyi kisebbségi problémákról, de nem ilyen revíziós ligahangon, hanem dokumentumokkal, adatokkal alátámasztva. Többek között említette apámat is. Az előadást követően én is odatolakodtam az előadóhoz, Rónai Andráshoz és elmondtam neki, hogy ki is vagyok én. Később viccesen megjegyeztem neki, hogy te eleinte engem úgy kezeltél, mint az a bizonyos magyar politikus, aki a múlt század kilencvenes éveiben a magyar parlamentben azt mondotta, hogy „óvakodjatok a Herbertektől". Ugyanis Bismarcknak és az angol Gladstone nak volt egy-egy fia és mindkeltőt Herbertnek hívták, mindkettő politikusi pályára lépett apjuk nyomdokain haladva, de tehetségtelenek voltak, ám a nevük miatt jelentős diplomáciai karriert futottak be. Nálunk ifj. Andrássy Gyula és Tisza István vált apjukat követve neves politikussá, és rájuk gondolva hangzott el az, hogy „Kezd a magyar közélet Herbertektől nyüzsögni. Hát Tisza István esetében nem jött be ez a jóslat, mert a fiú meg az apjánál is erősebb egyéniség volt, az. első esetben viszont tényleg nem vonom kétségbe a mondás igazságát, nyugodtan mondhatjuk: „Herbert" volt az ifj. Andrássy Gyula. Rónai megkérdezte, hog}' mivel foglalkozom? Mondtam neki, hogy a Statisztikai Hivatalban strigulázom a szecskavágókat. Mire azt mondta: - „Nem volna kedved átjönni hozzám az. Államtudományi Intézetbe?" Dehogynem, válaszoltam - „Csak azt se tudom, hogy az miféle intézmény!" Ekkor ő elmondta, hogy az Államtudományi Intézel tulajdonképpen egy rejteti hivatal, amit még 1926-ban állítottak fel Teleki Pál védnöksége alatt, akinek az volt az elgondolása az intézményről, hogy az revíziós célkitűzéseket fog szolgálni, de nem revíziós-ligaszerű ideológiával felvértezve, hanem tudományos módszerekkel dolgozva. Feladatuk az volt, hogy minden adatot, ami az utódállamok sajtójában megjelenik az ottani magyar kisebbséggel kapcsolatban, azt összegyűjtsék és feldolgozzák. 25 A gyűjtés munkáját pedig olyan emberekre kell bízni - véleményem szerint ez volt Rónainak a szemlélete -, akiknek nincs önálló gondolata, csupán „szellemi gályarabok", de legyen egy kis nyelvtudásuk, hog}' el tudják olvasni a román, vagy szlovák sajtót. Az elolvasott cikkekből aztán kivonatozzák a ránk vonatkozó adatokat, majd kicédulázzák és ETO-rendszerben (Egyetemes Tizedes Osztályozás) összesítsék. Az intézmény a magyar és nemzetközi köztudatban alig volt ismert, ami érthető, hiszen Magyarország sokáig a Népszövetség ellenőrzése alatt állt. Székházunk nem lévén, a Központi Statisztikai Hivatal Keleti Károly utcai központi épületének alagsori részében kaptunk 3-4 szobát. Az intézet pontos neve Magyar Statisztikai Társaság Államtudományi Intézete 24 JAKABFFY I. Élményeim Kárpátalján 1939. Kézirat 9-10. pp. 25 RÓNAI A. 1993. 79-83. pp.
