Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

4. kép A négy Jakabffy gyerek, 1918 körül. (Reprodukció: Kardos Judit) Az 1930-as evek társadalmi szokásaihoz tartozott, hogy az erdélyi földbirtokos lányok minden évben felutaztak Budapestre, a tenyészállat és mezőgazdasági kiállításra. Erre mindig márciusban kerüli sor, majd május elején kenette azt a nemzetközi vásár. Ezek a vásárok a magyar-magyar érintkezés színterei is voltak, ahol megint lehetett társasági életet élni - mert a román-magyar határ amúgy elég nehezen átjárható volt -, ismerkedhettek a fiatalok. A Jakabffy-család Csanád megyei ágához tartozó fiúk, Gyula és Vilmos, hónaljuk alá vették a Budapestre felutazó nővéreimet, mivel azt hitték, hogy ezek tudatlan vidéki csirkék, de hamarosan kiderült, hogy sokkal intelligensebbek voltak, mint maguk a dzsentri fiúk, akik pedig Justh Gyulának, a Függetlenségi és 48-as Párt híres vezérének voltak az unokái. Apámnak az volt a véleménye, hogy a lányokat nem taníttatni kell, hanem jól kell tudni őket férjhez adni. Ennek ellenére a két lány tanult nyelveket, angolt, franciát és románt, méghozzá Vlad Laurától, Vlad Aurél lugosi román nacionalista politikus lányától. Budapesti tartózkodásaik közben pedig beiratkoztak a Radnai Béla-féle gép- és gyorsíró iskolába, amit el is végezlek. Erna nővérem rendkívül intelligens, de angol tartású, megközelíthetetlen természetű nő volt. Vénlányként Budapesten maradt és kihasználva nyelvtudását gyors- és gépíróként állást vállalt a Gyáriparosok Országos Szövetségében. A háború alatt az Üllői úti nagy apai házban lakott, annak pincéjében vészelte át nagy nehezen az ostromot. Akkor már a Cukorgyárosok Szövetségében dolgozott és cukorban kapta a fizetését, ami akkor nemes valutának számított. A lányom születésekor, 1946 májusában tőle kértem cukrot, hogy az ápolónőknek tudjak valamit adni. Nyelvtudása és intelligenciája révén egyre feljebb jutott, tolmács szerepet is betöltött 1977-ben bekövetkezett haláláig.