Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

gépek. Nagyapára ugyanis, aki rettentő rossz gazda volt, viszont hitt a hirdetéseknek össze­vásárolt mindenféle gépet: almareszelő-, répareszelő gépel, tri őrt, azt a bizonyos gabonasze­lelő készüléket, és ezek a színben rozsdásodtak. Gazdasági cselédség mindig volt, de azok ún. konvenciós cselédek voltak, akik az évi szalonna és gabona adagért szolgáltak, ilyen címen aztán dolgozni kellett nekik tessék-lássék módon, senki nem ellenőrizte, hogy mit csinálnak. Majdnem, hogy „patópálos" viszonyok uralkodtak ilyen tekintetben nálunk. Édesapám társadalmi és politikai nézeteit az határozta meg, hogy ő egy vidéki városban, mint a főispán fia, állami gimnáziumba járt. Itt követte el nagyapám az első hibát a fia neveltetésében, mert egy főispánnak megvolt rá a lehetősége és a relációja, hogy tehetséges fiát elhelyezze a legjobb pesti, vagy bécsi iskolákban, vagy egy neves egyházi gimnázium­ban. No, Lúgoson mi volt? Lúgoson volt egy állami gimnázium. De milyen volt egy vidéki állami gimnázium? Kritikán aluli. A tanszemélyzet rettentően alacsony fizetést kapott, ren­desen kaszinóztak, kocsmáztak, nagyon sok volt köztük a lumpen elem, esak el kell olvasni egy Kosztolányi novellát ezekről az időkről, azokról a bizonyos „Hannibál tanáruras" figurákról. El lehet képzelni, hogy apámhoz, a főispán fiához hogyan viszonyultak a tanárok, akinek az apja tulajdonképpen az ő főnökük volt. Hát persze, hogy nem buktatták meg, persze hogy elnéztek neki minden csínyt, szóval elkényeztetett gyerek lett belőle, és el­sősorban az anyja miatt. Az anyja lutujgatta, de egyben az ő érdeme is volt. hogy ambíciót ébresztett benne a politikusi pálya iránt. A közéleti szereplésre azt lehet mondani, szinte predesztinálták az apámat, neki szinte muszáj volt politikai pályára lépni. Politikusnak akkoriban csak jogi diplomával, jogi vég­zettséggel lehetett menni, kevés kivételtől eltekintve. Ezért elvégezte a jogot, de azt is ím­mel-ámmal, mert ott meg nagyapámnak a barátai voltak a professzorok. Budapesten végzett Concha Győző jogtudósnál, aki kártyapartnere volt a nagyapámnak. Szóval apám, így rossz alapozással készült fel a politikai pályára, amit később megbánt és nekem be is vallotta: „Bi­zony nagy hiba, hogy nem tanultam meg rendesen latinul, nem tanultam meg egy világ­nyelvet és nem tanultam meg a történelmet sem rendesen, amilyen szinten azt egy politikus­nak ismernie kellene." Egyszerű „csirkejogászi" nyelvezettel tudott a politikában boldogul­ni. Sok olyan elképzelése volt, ami magyarul leírva gyönyörűen hangzott, de nemzetközi szintre emelve bizony baj volt vele. Később - egyetemista koromban - bennem látta a nagy kritikus szellemet és amikor a Magyar Kisebbség című folyóiratot szerkesztette, amelyben történelmi, földrajzi vonatkozású cikkeket is írt, akkor velem ellenőriztette azok helyességet. Tekintve, hogy apám vegyes nemzetiségű környezetben élt, korán szembesült a nemzetiségi problémákkal, s ez természetesen alapjaiban meghatározta a nemzetiségi kérdéshez, fűződő viszonyát. Hiszen Lúgos őslakosainak egyharmada magyar, egyharmada sváb és egyharmada román volt, és persze az orvos, patikus, kereskedő zsidóság. 13 A zsidóság asszimilálódott a magyarságba, de egy részük német anyanyelvű maradt. A román­ság nem asszimilálódott sehova, az kitermelte a maga értelmiségét, igaz állami gimnáziumba járatta a gyerekeit, de magánúton muszáj volt nekik franciául, esetleg németül is megtanul­niuk. A családi hagyomány szerint nagyapám, egy zaguzséni vendéglátás alkalmával, amint a vendégek gyönyörködtek a Déli-Kárpátok vadregényes vonulatában, egy vendég sóhajára, miszerint: „Ja) de szép kilátásod van a hazának erre a határvidékére!" felkiáltásra a követke­zőket válaszolta: „Szép, szép, de nem sokáig!" „Hát miért, a Kárpátok eltűnnek?" - kérdezte a vendég meglepődve. „Nem, mi fogunk eltűnni innen!" - válaszolta nagyapám. Levegőben lógott a román veszedelem. Ezt nagyon sokan nem hitték cl még az. első világháború köze­pén sem, amikor már rosszul álltunk. 13 Az 1910. évi népszámlálás adatai alapján Lúgos népessége 19 818. ebből 6875 magyar. 6151 német, 6227 román. L: Magyarország Atlasza 1914. 2000. 131. p.

Next

/
Thumbnails
Contents