Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

Apám szellemi hagyatéka A mi családunkban szinte apáról fiúra öröklődött a közéleti szereplés. Már csak azért is, mert az egész megyében nagyon kevés volt az olyan írástudó ember, akik alkalmasak bizonyultak közszolgálatra. A románok többsége analfabéta volt,

8 csak néhány papi, vagy polgári család emelkedett ki közülük, akik az úgynevezett szabad pályákra mentek, ügyvédnek, orvosnak, vagy a határőrvidéken katonának. A család közszereplői közül kiemelkedik Jakabffy Kristóf, a birtokszerző testvérek harmadik tagja, aki a lugosi és temesi járások főszolgabírójaként került az alispáni székbe. Az ő vezetésével élte meg Krassó vámiegye az 1848-49-es szabadságharcot, megfontolt és mértéktartó politikájával vezette a román többségű megyét.

9 Alispánsága alatt történt, hogy 1842 nyarán hatalmas tűzvész pusztított Lúgoson. A látvány annyira hatott rá, hogy néhány perc alatt minden haja, de még a szemöldöke és a bajusza is kihullott. A dühöngő tűz ellenére fogta a vármegye pénzét és elhajtatott. A helybéliek azt hitték, megőrült, pedig csak azért rohant Lippára, mert a tűzvész hírének megérkezése előtt akarta megvásárolni a fakereskedők készletét, az elpusztult város újjáépítéshez. így is történt.

10 Rajta kívül nagyapám, Jakabffy Imre

11 tizenegy éven keresztül volt az 1880-ban Lúgos székhellyel egyesített Krassó-Szörény vámiegye alispánja, majd főispánja. Nagyapám 1898-ban lett országgyűlési képviselő, természetesen a Szabadelvű Párt tagjaként. Nemzetiségi vidékeken mindenütt kormánypártiak voltak többségben, mivel az ilyen vegyesen lakott megyékben könnyű volt azt a kevés értelmiségit rávenni, hogy szavazzon a kormányra, mert a színmagyar területek, melyek meg voltak fertőzve a Kossuthimádattal, az ellenzékre szavaztak. Magából a földből a múlt században sem lehetett megélni, az, alispánság nem hozott semmit, sőt még neki kellett a reprezentálást, a ruházkodást, a fogadásokat és a négyesfogatot állma.

12 Az akkori közvélemény úgy tartotta, hogy egy főispánnak rendelkeznie kell az ehhez szükséges vagyonnal, hiszen a főispán nagyobb részt arisztokrata, az alispán pedig dzsentri száimazású volt. A politikai igazgatásért a főispán felelt, a helyi közigazgatásért az alispán tartozott felelőséggel. Ezekben a funkciókban akkoriban nagyon nehéz, volt korruptnak lenni, mert a társadalom nyílt volt, a társadalom ellenőrzött, a pletykák - szó szemit - ölni tudtak. Főispánsága alatt, úgy 1896 körül tervezték a Lugos-Bega-völgy-Déva vasútvonalat. Megjelentek a nagyapámnál az érdekelt konzorcium vezetői és azt mondták neki, tudják, hogy a kedves feleségének van egy kis birtoka Kisszécsénynél, amely a Béga folyótól kb. 10 km távolságra fekszik, és hát nem lesznek szőrösszívűek - mondták -, odavezetjük a vasutat, bár egy kis kitérőt kell tennünk ezért, ha a méltóságos úr hozzájárul ahhoz, hogy.... Nagyapám félbeszakítva mondandójukat kizavarta őket az irodájából. Hát ez volt az a puritán szellem, ami a családunkra oly jellemző volt, és amit még valamilyen szinten belém is neveltek. A család vagyoni helyzete mindig „kisstílű" volt. Egyrészt a gazdálkodásból nem sok folyt be, állatállományunk alig állt két-három lóból és egy-két tehénből. Azonban volt egy jó termőföldű másfél holdas konyhakertünk, egy lejtős vidéken, a hegyektől lefelé, aminek a megműveléséhez. még a századforduló tájékáról maradtak fenn mindenféle mezőgazdasági X 1910-ben Krassó-Szörény vármegye 6 éven felüli lakosságának 49,3%-a nem tudott sem írni, sem olvasni (1890-ben ez az arány 67%-os volt). A megye népessége 438 330, ebből 5,8% magyar, 10,8% német, 74,4% román, 3,3% szerb, stb. L.: Magyar Nagylexikon 2000. XI. 534-535. p.; Magyarország Atlasza 1914. 2000. 72. p. 9 JAKABFFY F. Jakabffy Kristóf. Kézirat. 5-27. pp. 10 IIAGEPIAN (JAKABFFY F.) 1919. 15. p. 11 JAKABFFY E. Jakabffy Imre. 1-45. p. Kézirat. 12 Uo. 16. p.