Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig
Helyette gyárilag készült nyomott textíliát tettek hátra, amin rózsadíszítések voltak, holott addig a román népviseletben és népi szövésben csak geometrikus elemek fordultak elő. Általában a heg}'lakó népeknél és a kisállattartóknál a geometrikus elemek évszázadokon keresztül meghatározóak voltak. Annak idején olvastam is egy román néprajzi cikket, amely szerint a norvégoknak is van valami közük a románokhoz, mert náluk is megtalálhatók ugyanazok a geometrikus motívumok. Nem véletlenül, a norvégok is hegyi pásztorkodással foglalkoztak, amellett, hogy hajóztak is, és ugyanazok az anyagok álltak rendelkezésükre: a lenvászon és a gyapjú. Mindez odáig fajult, hogy ma már alig van népviseletük, de hát ez általános Dunamedencei jelenség. Elsőként azok vetették le a népviseletet, akik a lugosi, vagy a karánsebesi gimnáziumban végeztek. A fiúk már pantallóban, nadrágban, kepi szerű egyensapkában jöttek haza, amit a franciáktól vették át. Nyári melegek kivételével még hordták a „kozsok"ot, vagyis bőrbekecset, de ők akkor már nem akartak népviseletben járni, nem segítettek a családnak a mezőgazdasági munkákban, mivel értelmiségieknek számítottak. Ültek az eperfa alatt, sakkoztak, de nem vettek a kezükbe már se „sarlót, se kalapácsot . Ez jelentette a román paraszti öntudat teljes csődjét. Nem pótolta ezt a dákó-román elmélet forszírozása sem. Az eperpálinka túlzott fogyasztása a népesedésükben okozott komoly torzulásokat. A két világháború között lezajlott Gusti-féle szociológiai kutatás 7 kimutatta, hogy először is a bánsági románok között volt a legmagasabb az intelligencia aránya, másodszor pedig közöttük is elteijedt az. egykezes, mégpedig főleg ott, ahol svábokkal érintkeztek. A svábokról már ismert volt, hog}' eg}'kéznek, vag}' maximum két gyereket vállaltak, mert a sváb úgy gondolkodott, hogy az elsőszülött fiú a földet fogja művelni, a második fiúból tanult ember lesz: pap, tanár vagy tanító. Ezt a románok csak a 20. század elején vették át, igen ám, de az egykerendszernek az egészségügyi oldalát már nem vették át, hiszen egy sváb ember nem szokott az eperpálinkálól holtrészeg lenni, a román viszont igen. Nyaranta a faluban bejáratos voltam roman paraszti családokhoz, akiket jól ismertein. A parasztoknál az asszony lenézett személy volt, de mint munkaerőt nagyon is kihasználták. Amikor a paraszt kiment kapálni, kaszálni, vagy fát vágni az. erdőbe, akkor az asszony is kiment neki segíteni, vizet vitt, vagy kisebb fizikai munkát végzett. Segített a férjének, de a szülés után otthon maradt és szövéssel foglalkozott. Munkája közben azonban zavarta a gyereksírás, ezért eg}' rongydarabot pálinkába és mákoldatos vízbe mártott, ebből dudlit formált és azt tette a gyerek szájába. A gyereket az anyja beletette egy kenyérdagasztó teknőbe, majd betolta az ágy alá. A gyerek estig nem sírt, nem is evett, nyugodtan végezhette dolgát az anya. Ez a jelenség az egész Bánságban ragály szerűen elterjedt, mint ahogy a román szociológus ezt ki is mutatta Bálinc községről írt monográfiájában, ahol borzalmas dolgokat tapasztalt. Az egy kezesnek köszönhetően a román népesség elkezdett fogyni, úgyhogy az 1930-as, 1940-es években már kimutatható volt a román elem fogyása Krassó-Szörény, Temes, Arad és Huny ad megyében. Ezért nem értek egyet azokkal az állításokkal, hogy minket magyarokat a környező nemzetiségek demográfiailag meg fognak „fojtani", mert ők szaporák, mi meg nem. Hát ez már a '30-as években sem volt igaz. Igaz volt még Máramarosban, Kárpátalján és igaz volt mondjuk Szlovákia északi részein, amely területek még nem voltak „megfertőzve" a civilizációs hatásoktól. 7 Gusti, Dimitrie (1X80-1955) román szociológus, egyetemi tanár, oktatási miniszter (1932-1933) a Román Akadémia elnöke (1944-1946). Különböző közösségek közvetlen megligyelésére dolgozta ki a monografikus szociológia elméleti és módszertani programját. Megszervezte néhány kiválasztott falu monografikus vizsgálatát. I,: Magyar Nagylexikon 1999. VIII. 895. p.
