Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Márfi Attila: I. világháborús hadifogoly színházak Habarovszkban

de már a dalárda és a zenekar nélkül. (A zenekar egyébként egyesült az osztrákokkal, megalakítva az Osztrák-Magvar Zenekart.) Az új társaság ügyvezető titkára Nagy Győző lett, s a munkáját segítő választmányba Arató Jenőt is beválasztották.

45 A Magyar Műkedvelő Társaság bemutatkozására is sor került szeptember 22-én a Konger-féle házban, ahol kisebb darabokat mutattak be: így Gábor Andor dialógusát, „Tetszik a blúzom?" címmel, majd a már bemutatott egyfelvonásos vígjátékot, a „Lukit" játszották, melyet a „Kis tehetség" c. szintén egyfelvonásos vígjáték követett, végül a „Művészi körút után" c. monológ zárta az estet, melyről Arató igen lehangoló értékelést jegyzett le: „Az előadás, melyet Zátony Kálmán rendez, nagyon gyengén sikerül: a műsor is gyenge, a színészek sem valami jók, publikum alig van. A szánalmas sikertelenség legfőbb okozója a Habarovszki Magyar Műkedvelő Társaság kebelében dúló egyenetlenség... Igaz, hog}' a hallgatóság távolmaradásában a magas helyáraknak is része van. Míg a 724-es táborban egy belépőjegy legfeljebb tíz-tizenöt kopekbe került, addig ebben a táborban egy jegy ára, harminc, negyven, sőt ötven kopekbe is belekerül és ezeket a jegyárakat nemigen bírják üres zsebeink; mostanában zajlott le például az Osztrák-Magyar Zenekar büfés hangversenye, meg az osztrák Theaterverein színielőadása, egyikre sem tudtam elmenni a magas hely árak miatt."

46 A lehangoló szereplés, mondhatni bukást követően Zátony Kálmán dühöngve kilépett az egyesületből, majd maga Bosnyákovits főhadnagy is, ezzel az új formáció már csak névleg létezett. Ebben a helyzetben a megoldást egy váratlan esemény hozta meg, ugyanis felszámolták a szpaszkojei hadifogolytábort, s így az egykori „szakadárok" egy része is visszakerült 1 labarovszkba október elején. Illetve sokan jöttek olyanok, akikre igen nagy hatást gyakoroltak az ottani jobb és rendezettebb körülmények. Az egyik ilyen hadifogoly társával, Sándy Róberttel Arató is sokat beszélgetett, s ekkor derült ki, hogy az egykori táborban könyvtáruk, zenekaruk, kaszinójuk, sőt színházuk is volt.

47 Valószínű az újonnan érkezettek igényei is szerepet játszottak abban, hogy a kudarc után ismét közgyűlést tartott a Magyar Műkedvelő Társaság október 20-án. S ezen egy új testület létrehozását határozták el, új vezetőséggel, a Magyar Színház- és Zeneegyesület megalakulását. S ez. az. új formáció új életei lehelt a kezdeti zavarok ellenére a hadifoglyok eddig pangó kulturális éleiébe is, attól függetlenül, hogy a szpaszkojeiek megőrizték függetlenségüket, s nem egyesültek az új formációval. A habarovszki Magyar Színház és Zeneegyesület és más próbálkozások Kezdetben nem sokat hallatott magáról az új színházegyesület, s helyettük a tisztiszolgák színtársulata újabb produktumát láthatták a 730-as tábor hadifoglyai november 19-én. Kalmár Jenő színész, tisztiszolga rendezésében és főszereplésével Bayerlein: „Takarodó" c. darabját adták elő, mely produkcióról Arató is jó véleménnyel volt.

48 Még novemberben történt egy esemény, amely érzékenyen érintette a habarovszki hadifogoly színjátszókat. Ugyanis Bosnyákovits főhadnagy, aki, mint láttuk több kulturális vállalkozásnak, s konkrétan a színészetnek is komoly szervezője és támogatója volt, többedmagával a nikolszki táborba távozott november 25-én. A Magyar Színház és Zeneegyesület ezen a napon első önálló műsorával búcsúzott az agilis főhadnagytól, aki maga rendezte a műsort, de már nem vehetett rajta részt. Az egész estét betöltő előadás javarészt szólószámokból, ének-dalbetétekből, szavalatokból és monológokból állt, míg a búcsúest utolsó, tizenegyedik 45 Uo. 60-61. pp. 46 Uo. 99-101. pp. 47 Uo. 133. p. 48 Uo. 213-214. pp.