Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Márfi Attila: I. világháborús hadifogoly színházak Habarovszkban

tette, hanem a túlélést és a megpróbáltatások elviselését is. Különösen az első időszakban hihetetlen leleményességgel szervezték kulturális, szórakoztató rendezvényeiket és társaságaikat. Szállásaik birtokbavétele után pár nappal már angol-, német-, szlovák- és franciaórákat tartottak, amit aztán kiegészítettek gazdaságtan-, összhangzattan-, kémia-, geológia- és rajztanfolyamokkal, a hadifogoly szaktanárok közreműködésével. A Jog és Államtudományi tanfolyamon maga Arató is vállalt előadásokat, s amikor ez a kurzus Magyar Közművelődési Körre változtatta a nevét, irodalmi ismeretterjesztő értekezéseket is tartott. Mindezek hátteréül megalapították a Barakk Könyvtárat egy rubel kölcsönzési díjjal, a helyi antikvárium német, angol és francia könyveire hagyatkozva. Egy év elteltével már közel 800 kötetet számlált ez a gyűjtemény.

19 Német mintára pedig sajtófigyelő szolgálatuk is volt, a bufetcsik által becsempészett svéd, német és francia újságok híranyagára támaszkodva, de a helyi Priamurszkaja Zsizny-it is felhasználták. Mindennap este kilenckor tartották a sajtótájékoztatót, amit később a táborparancsnokság is engedélyezett. Igen hamar megalapították a Habarovszki Hírlap című magyarnyelvű újságot, ami csupán három hónapig létezett, de a Magyarság, majd a Talpra magyar c. lábon napilapok szerkesztése is megindult. Mivel nyomdájuk nem lehetett, az újságokat kéziratos formában terjesztették, s gyakorlatilag a bokszok lakói folyamatosan másolták ezeket a lapokat is. A táncos és szórakoztató bálok, műsorok meghívói, plakátjai és a táncrendek is ilyen módon készültek. Ugyanis szalonzenekart, cigánybandát és ének-zene egyletet is alakítottak. A szükséges hangszereket az általuk alakított kézműves műhelyekben (a kölcsönkapott zongora kivételével) saját maguk készítették, annak ellenére, hogy az alapanyagok és a szerszámok beszerzése is nehéz feladat volt. Természetesen a partitúrákat is maguk jegyezték le emlékezetből, ami azért volt nagy kihívás, mert a magyar zeneegylet pl. 1917 tavaszán Brahms-, Grieg-, Schubert-, Gounod- és Bach-művcket adott elő. Később az. osztrák filharmonikusokhoz csatlakoztak, s az így 75 főre duzzadt zenekar a városban adott nagy sikerű koncertet Rossini, Händel, Strauss és Liszt műveiből. Gyakran tartottak a barakk udvarán „kerti partikat" kamarazenével, ahogy Arató írta: „Hogy otthon érezzük magunkat". De szerveztek tánciskolákat, s egy alkalommal képzőművészeti kiállítást is a barakkparancsnok előkelőbb bokszában, ahol a fogoly tisztek egy csoportjának festményei, szobrai és rajzai voltak kiállítva. Természetesen nem hiányozhatott a színjátszás sem, ahogy az egyik naplóbejegyzés említi: „Talán semmit sem csinálnak a táborban olyan szenvedéllyel, odaadással, mint a színházat... Az ember mindenáron felejteni akarja a rabságot, a csúf jelent, tehát színházat csinál: a nélkülözések, megalázások elől a színpad varázsos világába menekül és legalább a színpadon életre kelti az otthon vidámságát, szabadságát..."

20 A színháztörténet számos első világháboiús orosz hadifogoly színház működése mellett a habarovszkiról nem rendelkezik ismeretekkel. Ezért ezek a naplók ebben a tekintetben is kuriózumok, de mielőtt e színháztörténeti tekintetben egyedülálló, eddig még nem közölt kultúrtörténeti esemény ismertetésére rátérnék, fontosnak tartom az első világháboiús színjátszásról egy rövid áttekintés közlését is. Első világháborús front és hadifogoly színházak Amikor tudomásul kellett venni az állóháborút a villámháborús stratégia helyett, az is kiderült, a háborút viselő adott ország társadalma szükségszerűen kettészakadt a hátországban maradiakra és a fronton harcolókra.

21 A lövészárkok „otthonossá tétele" érdekében és a katonák pszichés állapotának szinten tartására, az otthon hagyott értékrend illúziójának 19 Uo. 65. p. 20 Uo. 65. p. 21 MÁRl'I A. 2002. 4. p.