Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Márfi Attila: I. világháborús hadifogoly színházak Habarovszkban

magyar liszteket. Egy harmadik, kisebb épületben kaptak szállást a tisztiszolgák, de itt volt az őrszoba, a konyha és egy üres terem, amit később tanteremnek, templomnak és színháznak használtak. A fogolytábort három méter magas deszkakerítés vette körül hat nagyobb őrtoronnyal együtt. A palánkon túl volt még egy szögesdrót kerítés is, de aki idetévedt, arra felszólítás nélkül lőttek. Az őrszolgálatot egy naponta váltakozó, negyvennégy főből álló őrség látta el, akiket éjszakára harminc fővel erősítettek meg. Egy ötszemélyes patrul (őrség) pedig folyamatosan cirkált a barakkok között. Ezenkívül naponta kétszer volt povierka, azaz létszámellenőrzés. Maga Arató is megjegyezte, a szigorú felügyelet szinte felesleges volt, mert aki innen megszökött és nem voltak kapcsolatai, az eleve halálra volt ítélve a szibériai rengetegben. A későbbi fogoly szökések ezt sajnos igazolták is. Mindegyik barakkban, így a magyarban is négy nagyobb terem és hat kisebb szoba volt. Ez utóbbiakban voltak az idősebb tisztek, az orvosi szoba, az orosz táboriroda és az őrszolgálatosok szobái. A négy nagyobb terem között külön, vízcsapos mosdóhelyiség volt, ahol a közös tisztálkodások zajlottak. A deszkapadlós, kályhával fűtött termekben ágyak és éjjeli szekrények sorakoztak, s a világítást petróleumlámpákkal szolgáltatták. A pécsi 69-esek, így Arató is a B terembe kerültek, mintegy ötvenen. A szoba közepén négy hosszú asztal állt, itt folytak az étkezések, az olvasás a levélírás és a sakkozás. Az ágyakat és éjjeliszekrényeket úgy rendezték el a fogoly tisztek, hogy azok tágas termeket, bokszokat alkottak. Mindegyik bokszban négy fős baráti közösség, azaz család lakott. Ezeket a családokat nemcsak a közös pénzalap, mosdótál, csajnyik, azaz teáskanna, s egyéb használati tárgyak tartották össze, hanem a barátság, bajtársiasság, a közös sors és az egymásrautaltság is. Arató Pfaff Henrik és Czindl Sebő zászlósokkal, valamint Sándy Róbert hadiapród-jelölttel volt egy családban, s ahogy lejegyezte, a legnagyobb egyetértésben. Általában a családokhoz egy-egy dincsik, azaz tisztiszolga is tartozott, aki havi öt rubelért takarított a bokszokban. A termekben egyébként 24 órás inspekciós-ügyeletes szolgálat működött a tisztaság és a rend ellenőrzésére. A tábori életben a felügyeletet az orosz tisztek által létrehozott hadifogoly parancsnokság látta el, ahova a barakk- és szobaparancsnokok tartoztak. Az oroszok csak e parancsnokságon keresztül érintkeztek a hadifoglyokkal a szolgálati út betartásával. E körülmények, az előző táborok sokkal rosszabb állapota és az őrszemélyzet durva bánásmódja miatt, a rendezettebb táborhely őszintén meglepték a hadifoglyokat, s maga Arató is így reagált naplójában: „Létezik ilyen is Szent Oroszországban?" Igaz a városról már nem volt ilyen jó véleménnyel. A sáros és szeméthalmokkal borított utcák látványa, s néhány éjszakai kimenő után sommásan ezt jegyezte le habarovszki benyomásairól: „Nappal elég csúf ez a város, de éjjel egyenesen ronda."

18 Az akkori hadifogolytartásra vonatkozó nemzetközi egyezmények szerint a tisztek havi illetményt kaptak, ami Habarovszkban 50 rubelt tett ki. A legénységnek ez nem járt, de pénzért munkát vállalhattak a városban. Azonban a tisztek illetményét gyakran visszatartották, sőt akadt olyan táboi~parancsnok is, aki elsikkasztotta. Emiatt gyakran voltak zavarok az ellátásban, ugyanis ezt ebből a havi apanázsból kellett biztosítaniuk. Étkezésüket egy koreai bufetcsik, azaz vendéglős vállalta havi 28 rubelért, de az osztrák „A" barakkban működött egy lavka, azaz élelmiszerbolt is, ahol kiegészíthették szükségleteiket. A hadifoglyok érdekeit a Svéd Vöröskereszt megbízottja, Sven I ledblom képviselte, aki kereskedő is lévén olcsó mhaneműkkel látta el a fogvatartottakat. Attól függetlenül, hogy a fent vázolt körülmények gyakran változtak, sőt, akadtak néha kritikus időszakok, mint 1917 végén a forradalom okozta zűrzavar időszaka, amikor több tábort összevontak, a foglyok szinte mindent elkövettek, hogy elviselhető legyen a hadifogság. Éppen ezért ragaszkodtak ahhoz a miliőhöz, értékrendhez, kulturális gyökerekhez, ahova tartoztak. Az otthoni, békebeli, polgári életmód felidézése, valamilyen szintű megvalósítása nemcsak ezt a ragaszkodást jelen1 8 Uo. 64. p.