Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)

magyar városi középosztályra jellemző korszakos/hagyományos alkalmazkodó női szerepet.

170 Az akkori társadalmi elvárásoknak és foglalkoztatási viszony oknak megfelelően a család, s benne a nő rangját férje végzettsége, munkahelyi pozíciója határozta meg.

171 Mégsem érvényesülhetett volna a zárt szerkezetű német famíliába beházasodott férj mentalitása ennyire, ha a Délvidéken maradnak, ahol viszonylag egységes tömbben élhetett a németség. A család lassan megvalósuló lokális-társadalmi asszimilációját/integrálódását erősen megzavarta a Irtanom döntés,

172 amely már „csak" a Bánságban egyesült családot érintette. (A Felvidéket a Városi-Ulrich ág lassan teljesen elhagyta - többségük Szegedre s Szeged térségébe települt át.) A família bánsági ága számára az új politikai helyzet ellentmondásossága komoly fenyegetettséget jelentett. A hatalomváltás, az új, területmegosztó határkijelölések, a szerb és román nacionalizmus felülkerekedése - polgári-értelmiségi-hivatalnok létük, életformájuk továbbvitelének bizonytalanná válásával - egyértelműen csak az átköltözést, a törvény is biztosította repatriálást tette lehetővé.

173 Nem volt könnyű lépés. Az ott élő családok életéből el kellett tűnjenek az. illúziók, magukra maradtak. Gyakorlatilag ki nem heverhető törést okozott számukra a váltás, a létfeltételek kényszere - s nemcsak egzisztenciálisan. Ez nemcsak a német, hanem a többi, magyar származású középosztálybeli, állami alkalmazotti és hivatalnokréteget is érintette.

174 Tömegesen hagyták el a Délvidéket, tömegessé vált az értelmiségi bevándorlás a megmaradt területekre. Generációs eltérések mutatkoztak a családon belül is az áttelepülési készséget és képességet illetően. A legfiatalabb nemzedék indult útnak először, de hamarosan követték őket a helyzetüknél, koruknál fogva már jóval nehezebben mozduló családtagok is. Az „úttörőknek" tartott tovább az elrendeződés, hiszen ők anyagilag rosszabb helyzetben voltak: nem saját, hanem szolgálati lakásban laktak - nem volt mit értékesíteniük. A vasúti vagonból pesti szolgálati lakásba, majd álláshoz jutva vidékre költöztek. A megváltozott helyzetben maguknak kellett új környezetet, körülményeket teremteniük segítség nélkül. Csaknem két évtized múltán helyezték át Városi Bélát Budapestre, ahol azután már végleges otthonra leltek. Kudla Ágostonok valószínűleg fehértemplomi házaik árán (esetleg megtakarított vagyonukból) először villát vettek Gödöllőn, s csak miután biztos fedél volt a lejük lelett, hurcolkodtak át. Nekik az lett a végső otthonuk. Élet- és lakáskörülményeiket, életmódjukat ezeknek a lakhelyeknek az elemzésével tudjuk bemutatni. Lakáskultúra, tárgyhasználat, életmód A különböző generációk lakáshelyzetét illetően a két utolsó nemzedék kivételével csak kevés és hiányos ismereteink vannak - adatközlők híján. Eszerint Városi Gáborék saját családi házukban laktak, ami egyben az. üzlethelyiséget is magába foglalta. Az épületről készült fénykép alapján tipikus 19. század végi kisvárosi eklektikus polgárházuk volt, feltehetőleg 3-4 szokványos rendszerű és berendezésű szobával. Arról is tudunk, hogy a Fuchs családnak (emlékeztetőül: Brandstetter György József nevű testvére egyik lányának, Gizellának férje volt Fuchs János (9. kép), akik egyébként Szegeden laktak, Budapesten all. kerület. Nyúl utcában volt földszintes családi házuk.

175 170 a jó házasság alapja a lelkek harmóniája ... a nő tudatában legyen annak, hogy lelki adottságánál fogva ezt a harmóniát neki kell megteremtenie."' A magyar úriasszony... 1934. 1X2. p. 171 Ha a nő rangja magasabb is, házasságkötésével férje társadalmi rangjára „száll alá". A müveit és udvarias... 2001. 249. p. 172 Lásd ehhez pl. GYÁNI G. 2002/a. 221-228. pp. és 1992. 27-59. pp. 173 JAKABFFY I. 1945. 7. p.; A magyarországi németek. 1998. 31. p. 174 HEGEDŰS A. 2000. 19. p., PETERDI V. 2003. 175 Németh Györgyi szíves közlése.