Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)
információk szerint ők is helyi (regionális) nyelvjárást beszélték 160 - Brandstetter Marianna apokrif imájának szövege, s a szóbeli visszaemlékezések igazolják ezt. Idővel (de már csak az áttelepülésük utáni magyar környezetben) az is az otthon falai s a magán-írásbeliség keretei közé szorult (Városi Béla a maga családjában - láttuk - még onnan is kitiltotta). 161 Németh Györgyi édesanyja pedig, aki tökéletesen beszélte ezt a nyelvjárást, már direkt nem tanította meg azt lányának, arra hivatkozva, hogy ne tanuljon rosszat, hiszen ez nem az irodalmi nyelwáltozat. A római katolikus felekezethez tartozás azonban kizárólagos kritérium a teljes leszármazási vonalukon. Kivétel nincs. 162 A Magyarországra került németek háromnegyed része maga is katolikus volt 163 - erős összefüggés van a német etnikum és a katolikus vallás között 164 - s családunk tagjai mindig is katolikus többségű területeken éltek. 165 A felekezeti tagoltság egyébként, mint a kultúra egyik alapvető meghatározója, az identitás megerősítésében komoly szerepet játszik. A Városi család életében a vallás fontosságának másik bizonyítéka - az említetteken túl - az az írásban megőrződött ima is, amelyet nemzedékeken keresztül minden családtag temetésén - így Városi Rózsáén is - felolvastak. A hagyatékban fennmaradt továbbá a katolikus szokások megtartásának bizonyítékaként Kudla Erzsébet írásával egy kis cédula is, amelyen a haláluk napjával feltüntetett családtagok neve alatt ez áll: „ezen napokon mécsest kell égetni". Tudomásunk van arról is, hogy Városiék Budapesten rendszeresen a Thököly úti domonkos rendi templomba jártak, sőt, szó volt róla, hogy Városi Rózsa mindenét az egyházra hagyja. A családot valójában a vallás tartotta össze. Minden családtag - ha csak időszakosan is egyházi iskolába járt, egyházi kultúrán nőtt fel, erkölcsi-emberi hozzáállásukat mély Istenhitük határolta be. Városiék baráti köre a KALÁSZ (Katolikus Lány ok-Asszony ok Szövetsége) tagjaiból szeiveződött. 166 Temetéseken mindig összegyűlt a család. Városi Rózsáén a megjelent két osztrák rokon tiszteletére a pap kétnyelvű gyászmisét tartott. 167 A házasságkötések esetében is a fő rendezőelv a vallás lehetett. Ez segíthette például az etnikailag vegyes származású Városi Béla befogadását a német eredetű és dominánsan német önazonosság-tudatú családba. Kudláék nem szerették vejüket 168 - mint ahogy a Városi család tagjai sem szívelték különösebben a gőgösnek, szigorúnak tartott Brandstetter Mariannát, az „osztrák nőt", aki „alig tudott magyarul", s akinek vagyonából élhettek polgári életet Kudláék, és Kudla Ágostont, aki szerény, de zsugori volt 169 -, de elviselték egymást, talán éppen a vallási tolerancia jegyében. A Kudla-Brandstetter házasságban a feleség volt a domináns fél, egyénisége és anyagi fölénye okán, míg a Városi-Kudla házasságban a férj volt az úr. Ez összefügghetett Kudla Erzsébet testi fogyatékosságával, Városi Béla rabiátusságával (bár mindketten erős egyéniségek voltak, mint tudjuk), de felesége kifinomult intelligenciájával is, amellyel elfogadta a 160 A magyarországi németek. 1998. 7. p. 161 A nyelvi magyarosodás fő hordozói a városba áramlás, a felsőbb iskolák által elérhető közigazgatási és szabadfoglalkozású pályák betöltése és a multietnikus vallások voltak. GYÁNI G.-KÖVÉR Gy. 1998. 140-141. pp. 162 A statisztikák tanulsága: a felekezetekhez kötődés erőseimnek tűnik a nyelvinél; a nyelvi magyarosodás folyamatai éppen a felekezeti kötődés mentén játszódnak le: Magyarországon a róm. katolikus vallás volt az államvallás, s ez elősegítette a nyelvi hasonulást (a németek számára is). GYÁNI G.-KÖVÉR Gy. 1998. 137. p. 163 A többiek evangélikusok. Ők Ilessenböl érkeztek, a katolikusok Württenbergből, a Rajna környékéről, Pfalzból és a Manz-i érsekség területéről. A magyarországi németek. 1998. 30., ill. 72. p. 164 GYÁNI G.-KÖVÉR Gy. 1998. 136. p." 165 MKA 2000. 63. p. 166 Tomposné Sárkány Mária közlése. 167 Tomposné Sárkány Mária szíves közlése. 168 A Kudla szülők Trianon után „átlökték" a vejüket a határon. Tomposné Sárkány Mária szíves közlése a családtagokkal való beszélgetés alapján. 169 I3r. Jenővári Eva szíves közlése.
