Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

IV. Kiállítások - F. Sedlmayr Krisztina: Látogatás Nürnbergben, a birodalmi pártnapok helyszínén

kiállítás létrehozására. 1 Az építészeti feladatot az osztrák Günther Domenig professzor kapta, aki ezúttal is meglepő, expresszív megoldást választott. A látogatók számára a torzón maradt, de így is lenyűgöző aréna, a Kongresshalle északi szárnyát nyitották meg. Az építész koncepciója múlt és jelen radikális elválasztása volt, ezért az épületet egy diagonáli­san futó 130 méter hosszú acél, beton és üvegfolyosóval „szúrta át". így láthatóvá tette az aréna keresztmetszetét és azt a különös ellentétet, mely a külső homlokzat monumentális architektúrája és a belső falak csupasz téglája között húzódik. Domenig megtartotta az épület eredeti beosztását, zártságát, de két fontos ponton lehetőséget teremtett a „kitekin­tésre". A látogatás szokásos kezdőpontja a tetőterasz, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik a tóra és a parton álló épületekre. A kiállítás lezárásaként pedig a látogató végre szemügyre veheti azt, ami addig rejtve maradt: az aréna infernal is belső terét. A 2001-ben 1300 négyzetméteren megnyitott állandó kiállítás a „Faszination und Ge­walt" (Igézet és erőszak) címet viseli. A kiállítás, melyet hatalmas gyűjtőmunka előzött meg, Gregor Schöllgen professzor tudományos koncepciója alapján készült. Rendezőelve a múlt kronologikus elbeszélése. Az „elbeszélésfolyam" a 20-as években indul és közvetlenül a világháború után zárul. Tizenkilenc önálló témát dolgoz fel. 2 A nemzetiszocializmus története és a városnak abban betöltött sajátos szerepe párhuzamosan fut, a pártnapok és a helyszín megteremtése, a nürnbergi törvények és a nürnbergi per a kiállítás sarokkövei. A legnagyobb és legnehezebb kérdés, a „hogyan történhetett cz meg?" vörös fonálként fut végig a tárlaton. Schöllgen és csapata kíméletlen őszinteséggel vezeti át a látogatót az előzményektől, a nemzetiszocializmus létrejöttétől a világégésig, a flolokausztig és a nürn­bergi perig tartó folyamaton. Erős hangsúlyt kap a címbe foglalt „igézet", az eszme és látványos külsőségeinek vonzása. A rendezés fontos szempontja volt a világos, jól érthető szerkezet. Ezt szolgálják a teremben elhelyezett emblematikus óriásfotók, illetve a nagyméretű videoképernyők. A történeti kiállítások szokásos prológusa, a bevezetőfilm itt különösen hatásos - fiatal fiú gördeszkán siklik a kísértetiesen kihalt birodalmi építmények között - eldönthetetlen, hogy a múltban vagy a jelenben járunk-e... A Müller és Müller-Rie­gel házaspár által készített látványterv nem törekszik erős emocionális hatásra, megoldásaik a legfontosabb célt, a megértést segítik. A kiállítás rendezői a képi dokumentumok el­sődleges voltát vallják, a fotók, filmek mennyisége és szerepe minden más eszközét messze felülmúlja. Bábuk és kulisszák helyett itt az eredetiségé a főszerep. A csupasz téglafalak op­timális hátteret nyújtanak a kevés, gondosan kiválasztott tárgy és dokumentum számára. A 1 A nürnbergi dokumentációs központ azoknak az ezredfordulón megnyitott múzeumoknak és kiállításoknak a sorába illeszkedik, melyeknek invenciózus építészeti környezete az értelmezés és az élmény szerves, sőt meghatározó része. A korszak egyik legfontosabb múzeumi témájának, a közelmúlt történelmének bemu­tatásában is határozottan előretört az esztétikai szempont, háttérbe szorítva a korábbi alapvetően didaktikus szándékot. Valamennyi múzeum között a legjelentősebb a zsidó kultúra és a Holokauszt döbbenetes erejű me­mentója, Dániel Libeskind müve, a berlini Jüdisches Museum, melyet több mint egy évig „üresen" - kiállítás nélkül - is hatalmas sikerrel működtettek. A washingtoni Holocaust Museum és a jeruzsálemi Yad Vashem mellett kell említenünk a Mányi István tervei alapján épült / helyreállított budapesti Holokauszt Múzeumot és Emlékközpontot, mely a modern magyar építészet legjobb hagyományait követi. Az épület, a nagyhatású bevezetőfilm és Jerger Krisztina ezúttal is biztos kézzel rendezett kiállítása - az „Auschwitz. Album", és nem több megrendítő emlékhelyet alkot. A „Páva utcát" elkerüli az idegenforgalom, a fallal körülvett meghitt épületegyüttes a zsinagógával a csendes elmélkedés és a gyász helye. S végül nem feledkezhetünk meg az ezredforduló legjelentősebb magyar múzeumi beruházásáról, a Terror Házáról sem. F. Kovács Attila, a kiállítás belsőépítésze számtalan hatásos ötletével erősebb jelenlétet mutat, mint a rendezők. 2 A kiállítás a következő tematika szerint épül fel: 1. Az NSDAP felvirágzása 2. A hatalomátvétel 3. A diktatúra kezdete 4. A „Führer" és a „németség" 5. A „Führcrmítosz" 6. A pártnapok városa 7. A pártnapok helyszínének építéstörténetc 8. Kényszermunka Nürnbergben 9. A pártnapok - Egy rítus menete 10. A pártnapok megren­dezése 11. A pártnapok élménye 12. Más országok ítélete 13. ..Az akarat diadala" 14. Rasszizmus és antiszemi­tizmus 15. Út a háborúba 16. Megsemmisítő csapás a Szovjetunióban 17. A német ellenállás 18. A nürnbergi per 19. A pártnapok helyszíne 1945 után.

Next

/
Thumbnails
Contents