Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

IV. Kiállítások - F. Sedlmayr Krisztina: Látogatás Nürnbergben, a birodalmi pártnapok helyszínén

tér eredeti atmoszféráját a vitrinek falba süllyesztésével őrizték meg. Vaslapokba zárták a videoképernyőket és vaslapok szolgálnak tablóként, melyek a termek „bunkerhangulatát" tovább erősítik. Az eltemetett, elsüllyesztett múlt hatásos jelképe a több helyen is alkalmazott padlóvitrin. A kiállítás hagyományos értelemben nincs megvilágítva, a fénycsóvák a tárgyakra irányulnak. A magyarázó-feliratok üveglapokra kerültek. A sötét termekben élesen megvilágított szövegeket figyelve kézenfekvő az asszociáció: fény derül a történelemre. A kiállítás kiemelt célközönsége a német fiatalság. Ottjártam éppen az utolsó iskolai hétre esett, az intézmény tele volt diákcsoportokkal, de vezetőnk, Alexander Schmidt szerint így van ez máskor is. A diákokkal való foglalkozást a központ az egyik legfontosabb feladatának tekinti. A nürnbergi fiatalok tanulmányaik során többször is megfordulnak az erre szánt oktatóteremben. Az intézmény zömében fiatal munkatársai a kiállításban való vezetés helyett a csoportmunkát részesítik előnyben. A mindvégig lebilincselő „történetet", melyet a kiállítás elbeszél, véleményük szerint érdemesebb egyedül végigjárni. Az ifjú látogatók sajátos igényeit, gyakori olvasásfóbiáját veszik figyelembe azzal is, hogy a szövegeket több helyen a falra vetítik, miközben a kezükben lévő szerkentyű „olvas" helyettük. Az audiophont a látogatók a belépőjeggyel együtt kapják kézhez. A kiállítás „méretéi" gondos megfontolás után alakították ki a rendezők. Elképzelésük szerint kb. másfél óra alatt kényelmesen megtekinthető, természetesen az, aki a vetítőtermekben „leragad", sokkal hosszabb időt is eltölthet itt. A látogatók többsége a filmek vonzásának nem is tud ellenállni. Különösen izgalmas a „Vízió és valóság" címmel vetített animációs film, mely az eredeti tervek alapján „felépíti" a nürnbergi birodalmi pártnapok meg nem valósult, félbemaradt épületeit. Láthatunk amatőrfilmet és egykori televíziós adást az 1936-os pártnapokról. Másutt részleteket vetítenek Leni Riefenstahl világhírű és lenyűgöző alkotásából, az „Akarat diadalából". De valamennyi közül a legizgalma sabb a kiállítás zárótermében vetített összeállítás a nürnbergi perről. Nem is a képkockák, hiszen azok régről ismerősek, hanem az előtte moccanatlanul ülő, feszülten figyelő fiatalok. A 20. századi történelemmel ma sem könnyű együtt élni. Az „Igézet és erőszak" is fájdalmas tényekkel szembesíti minden látogatóját. Ezek a fiatalok mindenesetre segítséget kapnak múltjuk elfogadásához. (1-4. kép) /. kép 1937-ben készüli el Speer tervei alapján a „ Zeppelintribün ", melynek előképe Németország új nemzeti büszkesége, a Berlinben felállított antik Pergamon-ollár 2. kép A Kongresshalle modelljén (1935) jól látható az az építészeti szándék, hogy a klasszicizáló árkádsor a Dutzendteich vizében tükröződjék