Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

IV. Kiállítások - Winkler Ferenc: A Pécsi Városi Múzeum centenáriumi kiállítása

alapdokumentumok közül a legfontosabb az 1901-ben létrejött Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület alapszabálya, amelyet tartalmában napjainkra is alig haladhatott meg az idő. Sajátosan ugyanez a helyzet pl. az 1909-ben alapított Somogy megyei Múzeum Egylet alapszabályával, amelyet a 2003-ban Kaposváron szellemi- és jogörököseként újjáalakult egyesület egyetlen gondolatjelnyi, fél mondatnyi bővítmény beszúrásával, korszerű alapszabályaként fogadhatott el. Maradjunk annyiban, hogy - sok egyéb következtetés mellett - ez elsősorban arról tanúskodik, mennyire átgondoltan, józanul láttak munkához elődeink, amikor a századforduló környékén a megyei múzeumok megalapításához hozzákezdtek. A fogadótérből egy folyosón át jutunk az ásók, lapátok, spaknik és ecsetek, újabban pedig - az autópálya és a vonalas beruházások előzetes feltárásaival túlterhelt - földmunkagépek, vagyis a telepek, temetők, munka- és lakógödrök világába. Oda, ahol nagyon summásan földi életünk befejeződik: itt kezdődik a régészet bemutatója. Ha úgy tetszik, innentől kezdve a múzeumtörténeti „emlékezést" az emberi élet fordulóihoz kötődő emlékképek váltják föl a pécsi kiállításban. A temetkezés, elsősorban a temető, a régészeti korok egyik legfontosabb társadalomtörténeti forrása, hiszen alapos, tudományos és összehasonlító ismeretrendszerben elvégzett elemzésük alkalmat nyújt a szóban forgó kor, korszak életformájával összefüggő számos terület rekonstrukciójára. A centenáriumi régészeti bemutató néhány a múzeum által föltárt temető segítségével nyújt keresztmetszetet egy évszázad baranyai régészeti kutatásairól. (2. kép) A bemutató a neolitikum és a rézkor közé eső lengyeli kultúra zsugorított temetkezésének bemutatásával indít, legalábbis időben (Zengővárkony). A hamvasztásos temetkezés - bronzkor - emlékanyagát a kézzel formázott mészbetétes agyagedények jelzik. A római kor és a népvándorlás időszakán át jut el a látogató a középkorig és persze Mohácsig. A mohácsi tömegsírokat Papp László kezdte föltárni a csatamezőn egykor ágyúállásként használt árkok- 2. kép Marcus Aurdius portréja bók Az összevissza egymásra hányt tetemek mellől csak rendkívül szegényes leletanyag került elő. Nem is szokásos a hazai régészetben a tömegsírok kutatása. A centenáriumi kiállítás utalása azonban hazai történelmünk egyik leggyászosabb eseményével alátámasztott, indokolt, szakszerű megjelenítés. Történelmünk e gyászos pillanatára utal az 1848-ban megnyitott mohácsi II. Lajos patika két kiállított, fába faragott ajtóbetétje. A Millenniumra alakult meg a baranyai és pécsi