Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Medgyesi Konstantin: Történeti gyűjtemények és a sajtónyilvánosság

kották volna, de mivel a lapok valami ok miatt felhasználhatatlanokká váltak, ezért a nyomda elfekvő készletébe kerültek. Hogy miként jutott belőlük a szegedi ferencesekhez, még mindig rejtély. A nyomatokon ábrázolják Krisztus születését, kereszthalálát, megjelenik a fametszeteken Szent János apostol, Szűz Mária, a képeken bemutatják a tízparancsolat tanítását és a főbűnöket. Igen érdekes a bujaságot megjelenítő illusztráció. A korabeli ábrázolásokon a bakkecske kizárólag negatív jelkép. Gyakran a bűnök szimbólumaként jelenik meg. A középkorban szaporasága miatt a kicsapongás megtestesítője. Jelképezi a kárhozott lelkeket is, így a kép tanítása: a kecskén lovagló, bűnös pár biztosan közlekedik az örök kárhozat felé. Szintén figyelemre méltó a fösvénység ábrázolása. A disznón lovagló nő általában ugyancsak a laza erkölcs jelképe, a szegedi fametszeteken azonban a fösvénységet igyekszik bemutatni. A kép groteszk hatást kelt, amint az előkelő ruházatú, büszke tartású, gazdag hölgy egy hangsúlyozottan szőrös hátú, fejét lógató, kunkorodó farkú sertésen lovagol. Orbán Imre a Móra Ferenc Múzeum által kiadott Irodalmi és Művészettörténeti Tanulmányok frissen megjelent kötetében alaposan, az apró részletekre is figyelve ismerteti a metszetek történetét és az egyes nyomatok adatait. A Nastase-dossziéról a szegedi múzeum kiadványában Nastase román miniszterelnök 2002 novemberében magyarországi látogatásakor adott át Mcdgyessy Péter kormányfőnek egy dossziét, benne 210 oldalnyi dokumentumot Nag}' Imre romániai száműzetéséről. A későbbiekben Medgyessy a roppant értékes történeti forrásokat a mártír miniszterelnök lányának, Nagy Erzsébetnek adta át. Sipos József, a Móra Ferenc Múzeum egykori munkatársa, a budapesti Nagy Imre Ház tudományos igazgatójaként került kapcsolatba az iratokkal. A kutatómunkáról szóló beszámoló a napokban dr. Tóth István szerkesztésében megjelent Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében című kiadványban található meg. Az írásból megtudhatjuk, amikor Nagy Imrét és csoportját házastársaikkal, gyermekeikkel együtt Snagovba internálták, akkor a külvilágtól, illetve egymástól elzárva tartották őket. A román titkosszolgálat emberei lehallgatták, lejegyzetelték még a családi beszélgetéseket is. A politikusokat hagyták visszaemlékezéseket, naplókat írni, de titokban ezeket lefotózták. A dokumentumokat románra fordították, majd az állambiztonság archívumába kerültek. Ebből az anyagból kapott most egy dossziéra való másolatot a magyar történész szakma. Sipos József azonban felhívja a figyelmet arra, még 49 hasonló tartalmú iratcsomó van a románok kezében. Nastase akkor ígéretet tett, azokhoz is hozzáférhetnek majd a kutatók. Az 1956-os „magyarországi tragikus események nem a szocializmus egy katasztrofális időszakának kezdetét, hanem egy sor hasonló, vagy még ennél is súlyosabb nemzeti és nemzetközi katasztrófa kezdetét jelenti" - írta Nagy Imre Snagovban. Különös fintora a történelemnek, hogy a néhai kormányfő e gondolatait soha nem ismerhettük volna meg, ha a román titkosszolgálat - kihasználva Nagy Imre rendszeres napi sétáit - nem veszi mikrofilmre a politikus feljegyzését. Sípos József szerint Nagy Imre idézett látnoki szavai ismét bizonyítják a kivégzett miniszterelnök emberi és politikusi nagyságát. Egy korosán is délceg fakatona élete Kilencven évvel ezelőtt - 1915-ben - a szegedieket a világháborúban harcoló katonáik sorsa foglalkoztatta leginkább. Az otthon maradottak a maguk szerény eszközeivel igyekeztek segíteni a fronton lévőket. Ekkoriban szerte Európában fából faragott, honvédeket megjelenítő szobrok készültek. Az alkotásokat a városok főterén helyezték el. Fémszögeket lehetett vásárolni, s ezeket a fakatona testébe verték bele, szorosan egymás mellé. Az így összegyűjtött pénz a sebesültek gondozását szolgálta.