Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Medgyesi Konstantin: Történeti gyűjtemények és a sajtónyilvánosság

A Móra Ferenc Múzeum Történeti Évkönyvének napokban megjelent egyik tanulmányából megtudhatjuk, Szegeden is készült egy 208 centiméteres fahonvéd. A szögekből befolyó összeget katonai szanatórium fölállítására fordították. 20000 szög beverésére volt lehetőség. Egy darab 1 koronába került. Sokat mondó tény, hogy közel sem került a szoborba húszezer szög, csak néhány ezer. A gyűjtést követően a fakatonát a múzeumban helyezték el. A korabeli hagyomány szerint számos édesanya vélte fölfedezni a szoborban saját elhunyt katonafiát. Tömörkény István egyik tárcájában leírja, egy idős falusi asszony is ily módon járt a múzeumba, időről időre meglátogatva a szobrot. Kisírta magát, majd távozóban visszanézett és így szólt: „A gyüvő hétön mögint begyüvök a fiamhoz." A fából készült honvédot nagy tisztelet övezte egészen 1945-ig. Az új politikai kurzus, mint az előző rendszer ideológiai tartozékát háttérbe szorította. A fakatona a múzeumi munkatársak belső közlekedését szolgáló csigalépcső aljába került. Egy idő után pedig egy vászonfüggönnyel ezt is eltakarták. A múzeumi legendárium tudni véli, hogy a 70-es években éjjeliőri szolgálatot teljesítő nyugdíjas rendőr, aki büszkén hirdette, hogy éjszakai szolgálatában nem fél, mert vele van hajdani szolgálati pisztolya is, egy alkalommal „kalandba" keveredett a fakatonával. A történet szerint éjszaka a folyosón szokásos ellenőrző körútján végighaladva, a rossz világítás közepette úgy vélte, mintha valaki mozogna a csigalépcső aljában. Fölszólítására az ismeretlennek vélt személy nem reagált, és mivel a nyári időszak miatt az épületben több helyen nyitva lévő ablak révén a fakatonát félig eltakaró vászon a huzatban meglebbent, ezt az éjjeliőr az ismeretlen támadásának jeleként értelmezte, és pisztolyával rálőtt. így a fakatona kapta a lövést. Eddig a történet, amelyet az akkor ott dolgozók évtizedek múlva is mosolyogva meséltek. Tény viszont, hogy a katonán semmiféle lövés okozta sérülés nem látható. A 80-as években fakatona a Fekete Flázban rendezett állandó történeti kiállításba került, és egészen napjainkig ott látható. így a látogatók rendszeresen találkozhatnak az alkotással. A szobor - egy ideig dicsőséges, majd hányatott - sorsa a maga teljességében azonban csak most, Zombori István történész kutatásai alapján bontakozhat ki az érdeklődők előtt. Historical Collections and Media Publicity Konstantin Medgyesi It is the author's conviction as a fundamental rule for press-work that in order for a museum topic to „pass" the media, it should be handed over to the journalists in near-finished condition yet no longer than 1,800-2,000 characters. As a result of the necessity to produce and the sheer mass of topics and articles that have to be prepared and written, representatives of the press are constantly under pressure to meet deadlines, and so the best chance of guaranteeing public collections publicity is to provide practically complete material. Unfortunately, in the spirit of today museums can no longer hope to be equal partners with the media. If we wish to ensure publicity, we must accept the rules of the game, which indeed state that the needs of the media must be served.