Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Medgyesi Konstantin: Történeti gyűjtemények és a sajtónyilvánosság
A Fogadalmi Templom építésére kiírt pályázati tervdokumentációkból és az építésről készült fényképekből a Móra Ferenc Múzeum munkatársai a Dóm szentclésének 75. évfordulójára, 2005-ben a Fekete Házban rendeznek kiállítást. Eddig ismeretlen József Attila kézirat került a múzeum birtokába Aukción sikerült megszerezni a Móra Ferenc Múzeum számára a szakemberek által sem ismert József Attila verset. A költő egy 1925-ben publikált, Ady Fndre versfordításokat tartalmazó kiadványba írta bele a „Klasszicizmus 3 rímmel" című költeményét. Lengyel András irodalomtörténész szerint József Attila alighanem baráti társaságban kapta ezt a kis füzetet, amelybe ott helyben rögtönözve jegyezte fel a Babits Mihályt fricskázó avantgárd alkotást. A fiatal költő számára egy ideig Babits egyfajta „apapótlékot" jelentett, a későbbiekben viszont szembefordult vele. A most előkerülő szösszenetet ironikusan egykori mesterének ajánlja, és Babits Mihály klasszicizáló stílusát tűzi tollhegyre. Az ismeretlen vers felbukkanása segítséget jelentett a kutatóknak a József Attila életrajz pontosításában is. A korábbiakban ugyanis úgy gondolták a szakértők, hogy 1925 karácsonyán az ifjú művész Bécsben tartózkodott. A „Klasszicizmus 3 rímmel" című költeményt azonban egészen biztosan Budapesten írta, hiszen a keltezés és a dátum is szerepel a feljegyzésben. így tudhatták meg az irodalomtörténészek, hogy József Attila az ünnepeket Magyarországon töltötte. József Attila 1925 nyaráig tartózkodott Szegeden egyetemi hallgatóként, ezt követően ment ki Bécsbe tanulni. Az előkerült alkalmi vers azért is különösen érdekes, mert ez a költemény stíluskészletét tekintve lényegében lezárja a költő szegedi szerzői korszakát. Magának a kéziratnak a több évtizedes történetéről egyelőre keveset tudnak a kutatók. Annyi bizonyos, hogy a Központi Antikvárium árverésén néhány hónappal ezelőtt bukkant fel a darab. Vörös Gabriella megyei múzeumigazgató eljárásának köszönhetően a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma biztosította a szükséges forrásokat ahhoz, hogy a Móra Ferenc Múzeum Irodalomtörténeti Gyűjteményébe kerülhessen az értékes dokumentum. Lengyel András irodalomtörténész gondozásában a közeljövőben jelenik meg a vers és a hozzátartozó irodalmi elemzés. Egy felfegyverzett közintézmény A nemzetközi tekintéllyel bíró szakértő, Temesváry Ferenc hosszú évek óta rendszerezi a Móra Ferenc Múzeum fegyveranyagát. A munka végeztével egy kétkötetes kiadványban mutatja majd be a gyűjteményt az érdeklődőknek. Talán egy laktanyában sincs darabszámra annyi hadieszköz, mint a múzeumban. A különbség persze nyilvánvaló, a hadseregben - főszabály szerint - a modern technika termékeivel szembesülhetünk, a közgyűjtemények raktáraiban viszont az. elmúlt évszázadok fegyverei bújnak meg. A Móra Ferenc Múzeum sok ezer olyan tárgy, dokumentum tulajdonosa, melyek háborús eseményekhez vagy más egyéb katonai jellegű tevékenységhez köthetők. A hadieszközök pontos számát azért nehéz megmondani, mert a történelem során nem egyszer volt példa arra, hogy a mindennapi élet használati tárgyai (kaszák, kapák, fokosok, balták) egyik pillanatról a másikra fegyverré váltak. Felkelés, forradalom, parasztlázadás, háború idején a délelőtt még mezőgazdasági munkára használt kasza estére emberölésre alkalmas eszközzé alakult. Miután véget értek a rendkívüli események, s megint következtek a hétköznapok, a kaszával ismét kaszáltak. Éppen ez magyarázza azt, hogy a múzeumi élet lehető legbékésebb területe, a néprajzi gyűjtemény is tartalmaz hadi vonatkozású emlékeket. Természetesen a régészeli tárgyak között is van több száz katonai vonatkozású darab, az igazi fegyverek viszont főként a Fekete Házban, a történeti gyűjteményben lelhctőck fel.
