Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Medgyesi Konstantin: Történeti gyűjtemények és a sajtónyilvánosság

Temesváry Ferenc, aki a Magyar Nemzeti Múzeumban - a szakma megítélése alapján Európa legmodernebb fegyvergyűjteményi raktárát hozta létre korábban, Budapestről jár le Szegedre, és igyekszik - mint mondja - „összeszedni" a szerteágazó múzeumi hadtörténeti dokumentációt. A szakember először 1980-ban találkozott a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményével. Akkor Trogmayer Ottó múzeumigazgató kérésére tekintette át a muzeológusok által militáriának nevezett tárgyakat és dokumentumokat. Temesvár}' Ferenc szerint a szegedi múzeum jelentős tételt felmutató fegyveranyaga azért érdekes, mert általa „nagyszerűen lehet ábrázolni a különböző korok jellegzetességeit." A közel negyven kötetet jegyző kutató még a 60-as évek elején egy váratlan felkérést követően került kapcsolatba a hadtörténelem tárgyi vonatkozásaival. „Világ életemben utáltam a fegyvereket. Egy legyet sem tudok agyonütni" - érzékelteti, hogy nem kenyere a háborúskodás. Természetesen a múzeum hadtörténeti gyűjteménye is folyamatosan gyarapszik. A 90-es évtized elején ide szállították be például a Munkásőrség militária anyagát. Meglepő módon a legtöbb fegyver azonban a Tiszából kerül elő. Horgászok rendszeresen jelentkeznek közgyűjteményekben régmúlt korok kardjaival, de szintén nem ritka, hogy hajókotrásokat követően bukkannak fel évszázados fegyverek. Vörös zászló alatt masírozó fiatalok Ezt ábrázolja az a közel 10 négyzetméteres, 6 darabból álló, falemezre készült tempera festmény, amit a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége ajándékoz a napokban a Móra Ferenc Múzeumnak. A szakszervezet szegedi központjának eddigi székházában a falon jól elfért a mű. Most azonban egy kisebb helyiségbe kénytelenek költözni az érdekvédők, ahol már nem tudják elhelyezni a festményt, ezért szeretnék közgyűjteményben elhelyezni. A képet több mint 30 évvel ezelőtt festette Szalay Ferenc. Az alkotás keletkezési idejéből és témájából arra következtetethetnénk, hogy egy tipikus szocreál műről van szó. Nagy Imre művészettörténész, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa azonban gyorsan szertefoszlatta a kezdeti feltételezést. A szakember arra hívta fel figyelmünket, hogy egy igényes, a figurális reneszánsz stílusában készült festménnyel állunk szemben. így a 70-es éveket jellemző szocialista forma- és értékvilághoz képest sajátos alkotással gyarapodik a múzeum gyűjteménye. A festmény a Boros József utcai raktárba kerül, ott várja a művészet- és jelenkor kutatókat. A nagyközönség egyelőre nem láthatja a művet. Talán egyszer, ha a Kádár-korszak évtizedeiről rendeznek kiállítást a múzeumban. III. Sajtóanyagok kiadványokról A bakkecske, mint a kicsapongás megtestesítője^ A Szeged-Csanádi Egyházmegyei Kincstár kiállításán 1995 óta megtekinthető nyolc, kisméretű, vallási témájú fametszet. A magyarországi emlékanyagol tekintve értékes emlékekről korábban a szakmai közvélemény azt gondolta, szentképekről van szó. A Móra Ferenc Múzeum munkatársa, dr. Orbán Imre történész kutatásai alapján azonban kiderült, a dokumentumok nem szentképek, hanem nyomdai fametszetek, amelyek minden bizonnyal egy 16. századi ausztriai nyomdában készülhettek. Egy kalendárium oldalait al1 Amikor egy múzeumi évkönyv vagy más hasonló jellegű kiadvány számára kívánunk sajtónyilvánosságot biztosítani, célszerűbb, ha egy tanulmányt - nyilván a leginkább érdekesnek tűnőt - próbálunk népszerűsíteni, és ennek révén igyekszünk „sajtóztatni" magát a kötetet. Erre példa a most következő három sajtóanyag.