Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Sin Edit: A világháború évei az 1914-18-as szentendrei sajtó és a képviselőtestületi jegyzőkönyvek tükrébe

A világháború évei az 1914-18-as szentendrei sajtó és a képviselőtestületi jegyzőkönyvek tükrében Sin Edit Egy korreferátum keretében csupán mozaikok felvázolására vállalkozhatom egy kisváros négy évének mindennapjairól. A helyi újságokból és testületi jegyzőkönyvekből válogatott idézetekkel a korhangulat, az egyszerű szentendrei polgár és a felelős városvezetés gondolatainak, cselekedeteinek megidézése a célom, történelmi alulnézetből, ahogy a helybeliek akkor megélték, amikor még nem ismerték a történet végét. 1914. június 28-án 10 óra 50 perckor adta le a gyilkos lövést Gavrilo Princip. A halálhír csak estefelé érkezett meg Szentendrére, a helyi polgárok addig még nyugodtan élvezhették a „boldog békeidők" utolsó óráit, nyugodtan tallózhattak újságuk országos és helyi hírei közölt. Néhány olvasnivaló az egyik helyi hetilapnak a merénylet napján megjelent számából: „A Magyar Úrinők Egyesülete egy társadalmilag fontos intézményt létesített városunkban. Minden háziasszony tapasztalásból tudja, hogy manapság mily ritka számba menő az a tisztességes, becsületes, megbízható, szerény, engedelmes és főképp a házi teendők végzésébenjártas cselédlány, aminők a régi patriarchális korban nagy számban fellelhetők voltak. Manapság az elemi iskolából kikerülő tizenkét-tizenhárom éves leányok már szociális eszmékkel vannak telítve, s ha szükségből szolgálatra szegődnek, egyrészt oly rettenetes igényekkel lépnek fel, hogy kevés háziasszony tudja azokat kielégíteni, másrészt a háztartás elemi dolgainak végzéséhez sem értenek. Ezen társadalmi bajok orvoslására vállalkozik a Magyar Úrinők Egyesülete, amikor egy cselédképző intézetet állít fel."

1 Részlet a „Kávéházak és vendéglők tisztasága" című cikkből: „A nyilvános étkezőhelyiségek tulajdonosai helyiségeikben a vendégek számára könnyen hozzáférhető helyen kézmosásra használható, lehetőleg folyó csappal ellátott mosdókészülékei felállítani kötelesek. Az alkalmazott evő- és ivóeszközöket tisztán kezelni tartoznak, kifejezetten eltiltván attól, hogy a poharakba azoknak vízzel való megtöltésénél és a tálcára helyezésénél ujjaikkal belenyúljanak. Részünkről a szentendrei vendéglősök és kávéház-tulajdonosoknak figyelmébe ajánljuk a köpőcsészék beszerzését, a publikumnak pedig annak használatát, mert az itt dívó szokás nemcsak utálatot keltő, de az egészségre is felette káros."

2 1914. június 28-án Kós Károly, a híres erdélyi építész-író a szomszédos Leányfalun vendégeskedett Móricz Zsigmondnál, amikor alkonyattájt a Duna-parton sétálva felfigyeltek egy Pest felől közeledő kecses fehér hajóra. Később vették észre rajta a félárbocra eresztett nemzeti színű zászlót és hátul a fekete lobogót. „Valaki meghalt... Ma is emlékszem, hogy egyszerre vége volt az addigi nyugalomnak ott a parton. Valami érthetetlen izgalom szállott mindenkire... A hajó ott túl a szigetnél megindult újra felfelé a vízen. Félárbocon a nemzetiszínű lobogóval és farán a feketével. S látjuk, hogy ott túl a szigeti parton emberek futkosnak. Aztán egy csónak indul s jön felénk onnan túlról nagy sietve... Egyszerre egy kiáltás, talán a következő csónakból: - A trónörököst meggyilkolták! S azt már nem tudom, hogy 1 Szentendre és Vidéke 1914. június 28. 2 Uo.