Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Sin Edit: A világháború évei az 1914-18-as szentendrei sajtó és a képviselőtestületi jegyzőkönyvek tükrébe

képzelődtem, vagy valóban hallottam még egy szót: - Háború!..." - emlékezett vissza Kós Károly a 20. század elejének végzetes eseményére. Egy hét múlva jelent meg a „Szentendre és Vidéke" következő száma, melynek címlapján gyászkeretben szerepelt a vezércikk címe: „A trónörökös pár halála"?" A szarajevói merénylet igen kínosan érintette a szentendrei szerb lakosságot. A 18-19. században Szentendrén alapvetően a szerbek határozták meg a város arculatát, 1900-ra 12, 1910-re pedig 10%-ra csökkent ugyan a számarányuk, de a város vezetésében és gazdasági életében ennél lényegesen jelentősebb szerepük volt, kiváltva ezzel nem egyszer a magyar és német ajkú lakosok ellenállását. Egyetlen adalék a helyi nemzetiségi villongásokhoz: A „Szentendre" című hetilap vicc-rovatában olvasható, hogy a magyarpártiak szerint úgy kell kipróbálni a Szentendre és Szigetmonostor közti [máig fel nem épültj hidat, hogy „...az összes szentendrei szerbet állítsák a hídra. Ha a híd erre nem szakad le, akkor jó; de ha leszakad, - akkor még jobb."

4 Természetes, hogy a szarajevói merénylet utáni országos szerbellenes kampány a hangvételére alaposan rányomta a bélyegét. Az egyik cikk pl. „királygyilkosságra bujtogató fekete nációnak", „fékevesztett gyűlölségtől tajtékzó embersöpredéknek"

5 nevezte a szerb nemzetet. Emiatt - mint arról az augusztus 9-i szám tudósított - „...néhány helybeli görögkeleti szerb előfizető visszautasította lapunkat".

6 A Szerbia elleni hadüzenet után még tovább fokozódott a mesterségesen szított tömeghisztéria. Egy augusztus 2-i „Szerb kémnek nézett család", című újságcikk pl. beszámolt arról, hogy egy szentendrei fakereskedő - mint mindig, ezúttal is - szerbül beszélt ismerőseivel a HEV-en. A kalauz, aki hozzá lehetett szokva a szerb nyelvű társalgáshoz, átadta őket a rendőrségnek. „A tér csakhamar tele lett kíváncsiakkal. »Le a szerb kémekkel !« - hangzott fel a tömeg ajkán. A fakereskedő hiába igazolta magát, a tömeg lármázott, (...) s a nép fantáziájában már meg is fogant az új gondolat: fel akarják robbantani a Rádeczky-kaszárnyát."

7 A cikk óva intette a szerbeket minden feltűnéstől, mivel „...a kenyérkeresőjétől megfosztott nép lelkiállapota most izgatott, rémeket lát ott is, ahol erre ok nincsen".

8 A lap következő számában dr. Zubkovits György budai görögkeleti püspök pásztorlevélben igyekszik mérsékelni a nemzetiségi ellentéteket: „Főpásztori lelkem mélyén él a tántoríthatatlan hit, hogy ezen egyházmegyében és nyájamban egy lélek sincs, aki nem volna eleve határtalan hódolattal I. Ferenc József legkegyelmesebb királyunk és hűséggel édes magyar hazánk iránt. Ezért kedves híveim, mindannyiótokat felhívom, hogy tiszteljétek a törvényeket, amelyek a rendet és világot fenntartják, melyek Istentől valók. Ne felejtsétek el kedves híveim, hogy akik - ne adj Isten - vétenének az állampolgári hűség ellen, életükkel lakolhatnak."

9 Később, már a hadüzenet után, az augusztus 23-i számban még tovább megy a püspök a helyi konfliktusok elkerülése érdekében: felhívja egyházmegyéje szerb papjait, hogy imádkozzanak a Szerbia ellen harcoló magyarok győzelméért, adakozzanak a magyar hadsereg számára, szükség esetén adják át iskoláikat katonai kórházak céljaira.

10 A mozgósítás és a július 28-i hadüzenet körüli első zaklatott napok gyors hangulatváltásai jól nyomon követhetők a hetilapban: „A becsületes, hazafias lelkekből kitörő lelkesedés hatalmas erővel tört ki, midőn vasárnap délelőtt 10 óra után a szentendrei 3 Szentendre és Vidéke 1914. július 5. 4 Szentendre 1912. február 4. 5 Szentendre és Vidéke 1914. július 5. 6 Szentendre és Vidéke 1914. augusztus 9. 7 Szentendre és Vidéke 1914. augusztus 2. 8 Uo. 9 Szentendre és Vidéke 1904. augusztus 9. 10 Uo.