Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: Szolnoki hadifoglyok, szolnoki hadirajzoló

„Édes Buli! (Malonyay Dezső műtörténész-művészeti kritikussal)...ismét távol bolyongunk a Pressequartiertől... A rajzok nagy tömegben készülnek, kissé lassan megy a dolog, mert nagyobb csoportokban járunk, s egy, a természet előtt készítendő rajzra alig jut 10-12 perc. Ez idő alatt minden lényegeset belé lehet ugyan a vázlatba hozni, de ez a sokszorosításra mégsem alkalmas. Más papirosra kell a dolgot, kissé rendesebben, némi kiegészítésekkel átrajzolni. Ehhez a művelethez egy kis világosság és néhány napi nyugalom kell, ami csak nagyon szórványosan akadt eddigi vándorlásaim közben. Most van egy világos szobám, ha néhány napig innen ki nem zavarnak, sok rajz és akvarell készülhet el... (8. kép) Fokozatosan 8. kép Fekvő katona. Mednyánszky László ak\>arellje. mind szebbet és érdekesebbet látok. Eleinte a nagy szekértáborok voltak és beláthatatlan hosszúságú szekér-és társzekéroszlopok. Azután később, esténkint távoli ágyúdörgés és most végre maga az ütközet, éspedig a modern ütközet pokoli zenéjével, amely fülsiketítő, kábító és mégis harmonikus. Egy szerencsés véletlennek köszönhetjük, hogy egészen benne lehettünk, és egy cserjés domb tetejéről élvezhettük az egész nagyszerű látványt...Szakadatlanul dörögtek a nehéz ütegek, gépfegyverek és sortüzek. A mi ágyúink lövegei szakadatlanul sivítottak a magasban fejünk fölött, és az átelleni dombokon robbantak föl, megszámlálhatatlan kis füstgomolyt képezve...Távolabb gyalogságunk támadott domboldalakat... Estefelé láttunk sok haldoklót és sebesültet. Két, épp előbb kiszenvedett tisztnek elvittük friss leveleit, és feladtuk postára... Azután következett két kém felakasztása. Este lett. de az ágyúzás nem gyöngült, még vagy húsz élő katona bízott ránk levelet továbbítás céljából. Csak nehezen határozhattuk el magunkat ezen véres akció elhagyására. Hipnotikus erővel tartott fogva az óriási tusa, úgy vonzott, mint az örvény. De szép volna, ha így végződhetne nékem ez az egész mindenség, minden nagy és kis fájdalmával, bajával...".

28 S ha a levelet figyelmesebben olvassuk, azonnal felfigyelhetünk különös, minden más művész és műveszkedő krónikásétól eltérő téma-megközelítésére, mely úgy véljük nemcsak a magyar, de a világ művészetében is egyedülálló. Nevezetesen az, hogy Mednyánszky nem távolról figyeli az előtte zajló csatákat, kézitusákat, küzdelmeket, nem utólagosan, a fegyverek elhallgatása után járja be mappájával az elcsendesedett hadszínterekel, hogy ott golyólelerítette halott katonát, aknára futott lovasszekeret, átszúrt, megcsonkult tetemeket 28 MALONYAY D. 1915. 1-25. pp.