Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: Szolnoki hadifoglyok, szolnoki hadirajzoló

rajzoljon, örökítsen meg. Ö a tomboló küzdelem részeseként, elöl, a frontvonalban képez le mindent, „...a háborút igazán átéltem (és) ennek örülök... - írja egy másik levelében 1917 november 15-én - ...A legkülönbözőbb kaliberű lövegekkel voltam 4 hétig a legintimebb viszonyban, anélkül, hogy valamelyiknek kellettem volna. Vigyázásról nem lehetett szó, egészen megszoktam őket. De örülök, hogy mindezt csak most láttam és nem előbb, így jobban tudtam megérteni a látottakat, lévén már egy kis háborús tapasztalatom. Végül voltam egy Sturm coorsnál (is), ahol láthattam mindazt, amit a modern háborúban kézitusának neveznek, ami festői és egyáltalában emberi szempontból a legérdekesebb. Anyagot ilyen körülmények között volt alkalmam gyűjteni. Mennyit és hogyan fogom földolgozhatni, ezt persze még nem tudom."

29 Egy részét - szerencsénkre - kiemelkedően magas színvonalon. Melyek közül Barcsay Jenő felbecsülhetetlen értékű adománya révén jónéhány a Damjanich Múzeum gyűjteményébe került.

30 Rajtuk kívül azonban a Szolnoki Művésztelephez kapcsolódó valamennyi hadköteles művész kivonult a frontra. Zádor István könyvéből tudjuk, hogy Pólya Iván „mezítlábas" frontkatonaként bukkant fel előtte az olasz frontvonalnál, „...séta közben egy teherautó sofőrje főhadnagy úr, főhadnagy úr! kiáltásra lettem figyelmes. Pólya Iván jó barátom volt, aki itt...egy sebesültszállító-oszlopnál teljesített szolgálatol."

31 (9. kép) Aba-Novák Vilmos komoly kitüntetéseket szerzett, vitézi címet kapott szolgálataiért. De ha fellapozzuk a Lykaféle Művészet XVII. évfolyamának a Képzőművészeti Társulat nyolc teremben rendezett 1918-as Tavaszi Kiállításáról készült beszámolóját, amely termenként ismerteti az összegyűjtött anyagot, szinte kivétel nélkül olyan kilételekkel él, hogy „...az első számú teremben...mindjárt az első kép egészen a jelené, háborús aktualitású: Markó Ernőnek egy orosz fogoly-típusa. Juszkó Béla kompozíciója hasonlóan a háborúból való tárgy, ...csatakép nyitja meg a negyedik terem műtárgyainak sorát..., ...arcképek, tájképek az ötödik terem uralkodó eleme...(de) hozzásorolhatjuk...(a művészek)...oly képeit, amelyek tárgyuk révén többé-kevésbé összefüggenek a világháborúval..., ...a hatodik teremben több kép tükrözi a világtörténeti idők hangulatát..., ...a hetedik terem nagyméretű háborús képeket (is) tartalmaz...".

32 S akkor még csak azokról a művészekről esett szó, akik túlélve a nagy világégést, képesek voltak az alkotó munkára. Akik között szép számmal találunk Szolnokhoz kapcsolódó olyan neveket, mint Szüle Péter, Mednyánszky László, Vidovszky Béla, Zádor István, Ruszti Gyula, s az egykori Kohner-ösztöndíjas Romek Árpád. Mert szó szerint igaz, amit a Művészet 1916-os számában a névtelen cikkíró úgy fogalmaz, hogy „nemzetünk fegyveres küzdelmében, annak kezdete óta ott vannak a művészek is."

33 9. kép Sebesült katona. Pólya Tibor akvarellje. 29 DEÁK D. 1991. 87. pp. 30 EGRI M. 2001. 521-547. pp. 31 ZÁDOR I. én. 179. p. 32 N.N. 1918. 1-8. pp 33 N.N. 1916. 12 p.