Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: Szolnoki hadifoglyok, szolnoki hadirajzoló

7. kép Őrszemek. Zudar István ceruzarajza. 1916. 1918 májusában háborús rajzai elismeréséül a Ferenc József rend hadi ékítményes lovagkeresztjével tüntették ki. (7. kép) Csakúgy, mint szobrász kollégáját Kisfaludi Stróbl Zsigmondot, aki ugyanúgy hadirajzolókénl élte végig a háborút, mint Zádor. S aki művésztársához hasonlóan életrajzírásában jelentős helyet szentelt háborúval kapcsolatos élményeinek, emlékcinek. Zádoréhoz hasonlóan életművének jelentős alkotásai kötődnek a háborúhoz. „... káplár lettem - írja »Emberek és szobrok « című életrajzi visszaemlékezéskötetében - s a rangemeléssel közeledett az az idő, amikor ki kellett volna menni a harctérre."

25 Szobrászi képességeinek köszönhetően ütegparancsnoka, Vcrcbély László (civilben egyetemi tanár) gondoskodott róla és - ahogy írja - a többi „öreg hadi önkéntesről". Amikor ismét kerülgeti a harctéri szolgálattétel veszélye, dr. Lumniczer József orvosprofesszor, az Andrássy úti és a Bajza utcai művészeti főiskolában berendezett hadikórház főparancsnoka miniszteri segítséggel maga mellé veszi. „így lettem én kosztfelíró" - jegyzi meg. „Persze, foglalkozásom csak formális volt. Voltaképpen egész nap rajzoltam, mintáztam; katonákat és a szép önkéntes ápolónőkel. Sok plasztikát készítettem: lö kisfigurát ápolónői ruhában. Hová lettek? - nem tudom."

26 1916-ban a sajtófőhadiszállásra osztják be hadi szobrásznak. A sajtótudósítók között együtt utazik többek között Mednyánszky Lászlóval, Rippl-Rónai Józseffel, Vidovszky Bélával, Zádor Istvánnal, Edvi-Illés Ödönnel, Gara Arnolddal és Pravotinszky Lajossal. Stróbl 1917-ben Zádor István-t is megmintázta, akivel hosszú éveken át barátságban maradt. Háború alatt végzett művészi tevékenységéért ő is megkapta a Ferenc József rend hadi ékítményes lovagkeresztjét, többek között a vezérkar prominens alakjainak (Tersztyánszky, Kövess Hermann, Arz vezérezredesek, Szurmay tábornok) portréiért, a már említeti ápolónő szobrokért és a Zádor István büszlért, illetve az „Őszirózsás katona" közismert figurájáért, mely két utóbbi ugyancsak a Damjanich Múzeum gyűjteményi darabja). „Derűs napokat éltünk, majd szétosztottak bennünket; én Mednyánszkyval és Zádorral az orosz harctérre kerültem. Előbb azonban Bécsben kellett jelentkeznünk. Örültem, hogy a kitűnő, nagy mesterrel, Mednyánszkyval kerültem össze..."

27 Kedves törteneteket mesél a zseniális, dc különc, zárkózott festőművészről, aki 62 esztendős kora ellenére kikövetelte, hogy a frontvonalra küldjék. Meg is örökítette a katonamundéros Mednyánszkyl, amint az olasz fronton az ellenséges lövészárokkal szemben nyugodtan rajzol. A krónikák szerint az olasz katonák döbbenten nézték a kissé hajlott, hatalmas ősz szakállas művészt aki puska helyett ceruzát fog rájuk, és valamiféle tiszteletből sosem lőttek rá. Erről a csodáról - mármint hogy nem lőttek rá - maga Mednyánszky is említést tesz barátjához írott egyik frontlevelében. 25 KISFALUDI STRÓBL Zs. 1969. 53-54. pp. 26 Ua. 57. p. 27 Ua. 63. p.