Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: Szolnoki hadifoglyok, szolnoki hadirajzoló

Rajta, rajta vitézek, fiatalok, öregek, Fegyver ragadjatok, Mert nem tudjuk, hogy mikor, Mert nem tudjuk, hogy mikor Fújják a riadót Csak azt tudnám, hol lesz a sírom, Szerbiában, azt is gondolom, Szerbiának hegyein, a fekete kövein Ott lesz az én sírom.. Szerbiának hegyein, a fekete kövein. Folyik már a csata. De sok tüzér, sok baka, de sok tüzér, sok baka Eletét ott hagyja. Jaj, Istenem, hol lesz a sírom, Szerbiában, azt is gondolom, Szerbiának hegyei, a fekete kövein, Ott lesz az én sírom. Egyre élénkebb lett a menet és hol itt, hol ott kezdtek el egy újabb nótát, amit jókedvűen harsogott az egész, menet. A civilek közül is sokan velünk meneteltek és énekeltek ők is. Az állomásra érve bevagoníroztunk, majd indultunk mi is a frontra."

4 A kunszentmártoni Turcsányi István tanár sem a háborúba lelkesen vonuló győzelemmámortól fűtött bevonulók közé tartozott. A Székelykereszturi Tanítóképző végzés előtt álló növendéke volt, már túl a sikeres harmadik esztendőn is, mikor - mint mesélte - „önként" katonának „kellett" jelentkezni. „Az egész tanítóképző, az összes ott tanuló székely diák önként állt katonának. Egyszerűen: önként ment a harctérre. Én nem jelentkeztem. Úgy okoskodtam ugyanis, hogy előbb elvégzem a negyediket is... De a székely fiúk közül nem lehetett csak úgy kimaradni! Mikor látták, hogy az. első napon nem jelentkezel, este letakartak egy pokróccal és ütöttek-vertek egy jó fél óráig. így aztán másnap már én is »önkentes« lettem, »önkent« jelentkeztem. Úgyhogy a 18. szülelésnapomat már az orosz harctéren ünnepelhettem. A székely búk persze nem ám azért jelentkeztek a frontra, mert hogy annyira kedvelték volna a harcot! Vagy hogy olyan nagy hazafiak lettek volna! Sokkal prózaibb oka volt a lelkesedésüknek. Az, hogy kedvezményeket kaptak. Egy harmadéves például kiválthatta a második félévét egy négyhetes tanfolyammal, a negyed évet pedig elvégezhették egy kéthetes kurzussal. Ami után azonnal megkapták az oklevelüket. Ugyanúgy, mint azok, akik az egész esztendőt végig biflázták. És ezért volt olyan »hatartalan« a lelkesedésük, ez volt a valódi oka az »önkentes katonáskodásáért való nagy buzgalmuknak....".

5 Különleges eset az ugyancsak Szolnok megyei (túrkevei) származású neves szobrászok: a Finták közül a hadüzenetkor már évek óta Párizsban élő, Zádory Oszkár néven alkotó művész esete. Mikor „...kitört a háború, Zádoryt, a párizsi körökben ismert művészt internálták. Csakúgy, mint a legutolsó, börtönviselt német csavargót..." - írja kiállítási katalógusának előszavában fogolytársa, Kuncz Aladár.

6 Aki maga sem érti, maga sem tudja magyarázni, hogy azok, akiket a francia kultúra iránti vonzalom, rajongás vitt Fran4 DMHA: 203-79.,SZIKSZAI K.:196S. 1-6. pp. 5 SZABÓ I. 2003. 1-6. pp., 175. p. 6 KUNCZ A. é.n. 4. p.