Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: Szolnoki hadifoglyok, szolnoki hadirajzoló

Hadbavonulás A visszaemlékezések között tehát elsőként a hadbavonulók lelkiállapotára kerestünk dokumentumokat. Többszöri előfordulásával szignifikánssá vált például az a szállóigeként emlegetett magabiztos fenyegetés, amelyet a világháború kitörését előidéző szerbiai hadüzenet nyomán besorozott, lelkesen frontra induló bakáink szájába adott a történelem: „Megállj, megállj, kutya Szerbia!" "főbben is megörökítették a hadbavonulás eufórikus hangulatát. Aminek hiteléül a szemtanú, a Szolnoki Művésztelephez kötődő Kisfaludi Stróbl Zsigmond írja le, hogy olaszországi nyaralása idején Firenzében, ahol a téren a zenekar az olasz, német és osztrák himnuszokat játszotta, a háború kitörését követően „...a német és osztrák himnusz elmaradt. Nem kellett sokat magyarázni, miközben pánikszerűen menekültünk hazafelé. Fiúméban az állomáson csomagokból valóságos hegyek emelkedtek és esak katonai behívóval lehetett a vonatra szállni. Mivel ez nekünk nem volt, átmentünk Abbáziába. Ezúttal nem pihenni, hanem kivárni: mit hoz a jövő? Mindenütt éneklő katonák vonullak, felvirágozott zászlók alatt. Zengett a »megallj, megállj, kutya Szerbia«".

1 Zádor István, a Szolnoki Művésztelep festőművész törzstagja a fővárosi állapotokról rajzol képet: „1914. augusztus 13-án volt az indulás. Útirány Bosznia. Reggel 2 h. 30-kor menetkészen állt a század, zászlókkal és virágokkal díszítve az Izabella téren. A kürtös imát fújt s mi a közönség »eljen a haboru«, »vesszen Szerbia« kiáltásai közt elindultunk a Józsefvárosi pályaudvarra."

2 A jászdózsai Ludrik András, aki Halai feleségével éppen a háború előtti évben költözhetett csak be kubikos munkával szerzett jövedelméből törlesztgetetl, komoly pénzadósággal terhelt, magaverte vályogból épített házába, mar korántsem örült ennyire a hadbavonulásnak. „Pesten, a Magyar Folyam Rt-nél dunai munkásokkal, kubikosokkal dolgoztam 14-ben, mikor kiütött a háború. Egy vasárnap reggel bemegyek a vendéglőbe, hogy vegyek reggelire valót. Ott kiabálta egy rikkancs, hogy »Rendkfvüli kiadás! Megtörtént a részletes (sic!) mozgósítás!« Elmentem főnökömhöz. Mondom: nekem be kell vonulni. így van az újságban! Haza mentem vóna azonnal, de annyian vótak, hogy a vonat nem tudta hozni őket. Azért csak haza mentem előbb a családomhoz. Nekibúsulva, elbúcsúzni. Mert vagy látom még őket, vagy se. Mert onnan egyenesen Szerbiába vittek, onnan meg az orosz, frontra".

3 Szikszai Kálmán nyugdíjas jászapáti tsz-paraszt az 1914 karácsonyától 1921-ig tartó orosz hadifogsága kezdetét jelentő hadbavonulását szinte egy szépíró őstehetség ihlctettségévcl vetette papírra 1965-ös díjazott honismereti pályázatában. „Későre járt az idő. Még ezt az egy kocsit megrakjuk és mára befejezzük a hordást. Esőtől nem kell tartani, mert szép, világos, tiszta idő van. Holnap meg vasárnap lesz, hát majd hétfőn folytatjuk. Az a kis pihenés meg ránk is fér, mert egész héten keményen dolgoztunk - mondta az apám. Másnap vasárnap volt: 1914. július 26-ika. Anna napja. Úgy déltájban leheteti, amikor látom, hogy egy lovas közeledik a tanyánk felé és becsavarodott máris a tanya bejárásunkhoz. Akkor vetlem észre, hogy Nagy J. Kálmán, a lovas hadnagy, aki a községházáról kézbesíteni szokott. No fene! - gondoltam - Mi lehet neki ilyen sürgős! Vasárnap nem szokott kézbesíteni! Ekkorra oda ért, leszállt a lóról, nagy dicsértesséket köszöni és rá is kezdte: - Kálmán! Kitört a háború. Elrendelték a részleges mozgósítást. 42 éves korig be kell vonulni mindenkinek. Te is jelentkezz azonnal a katona könyveddel a községházán, mert be kell rukkolni! No, én megyek is tovább, mert minden tanyára be kell szólni estig. És ezzel tovább nyargalt, vinni a szomorú hírt. 1 KISFALUDI STRÓBL Zs. 1969. 49. p. 2 ZÁDOR I.é.n. 9. p. 3 DMHA: 172-78.1. p.