Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Spóner Péter: A Herman Ottó Múzeum 10-es honvéd gyűjteménye és a 10-es honvéd hagyományok továbbélése Miskolcon

A Herman Ottó Múzeum 10-es honvéd gyűjteménye és a 10-es honvéd hagyományok továbbélése Miskolcon Spóner Péter A kiegyezést követően az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében is megjelent a dualista berendezkedés. A haderő gerincét a közös csapatok alkották, melyeknek legénységét a Monarchia egész területéről toborozták, vezényleti nyelve pedig a német volt. A két állam ezen felül saját hadsereget is fenntartott, melyeket nemcsak egyenruhájuk, hanem nemzeti vezényleti nyelvük is megkülönböztetett. Magyarországon 1869-ben kezdődött meg a honvédség felállítása, melyet zászlóaljakba és dandárokba soroltak. Az 1890. évi 5. törvény rendelte el ezredek felállítását, melyek 3 zászlóaljból álltak négy-négy századdal. Miskolcon 1869-től volt honvéd zászlóalj, melyet 1890-ben összevontak az egri és a sátoraljaújhelyi zászlóaljakkal és létrejött a 10. honvéd gyalogezred, melynek kiegészítési területéhez tartozott Borsod, Heves és Zemplén vámiegye. Bár Miskolcon volt másik csapattest is - a 65. közös gyalogezred - ennek legénysége azonban zömében nem környékbeliekből állt, így a város mindig is a „tízeseket" tekintette házi ezredének. Az ezredet 1914 augusztusában, az általános mozgósítás után a keleti frontra szállították és augusztus 26-án Tamawatkánál átesett a tűzkeresztségén. Egy részük ott volt Przemysl ostrománál és a március 22-ei kapituláció után orosz, hadifogságba esett. Később részvettek a gorlicei áttörésben, majd egészen Brcszt-Litovszkig nyomultak előre. 1916-ban a román betörés miatt az ezredet Erdélybe helyezték át, ahol a románokat kiszorították a Görgényi havasokból. 1918 tavaszán a Délvidékre vezényelték, ahol rendfenntartó feladatokat láttak el, majd augusztusban már az olasz fronton harcoltak a Piave folyó mentén. A fegyverletétel híre is az olasz fronton érte a 10-es honvédeket. A négy évig tartó frontszolgálat olvan erőt kovácsolt közöttük, mely a háború után is megmaradt. A gyűjtemény létrehozása Egy háborús emlékmúzeum felállításának a gondolata már 1916-ban felmerült. Az ezred az orosz, és a román fronton nagy mennyiségű hadianyagot zsákmányolt és ennek gyűjtése málékkor megkezdődött. Az így összegyűlt anyagból 1917-ben vándorkiállítást szeiveztek „10es honvéd Hét" elnevezéssel, melyet tíznapos váltásokkal Egerben, Miskolcon, Gyöngyösön és Sátoraljaújhelyen mutattak be és a bevételből a hadiözvegyek és árvák segélyalapját támogatták. Ez azonban még nem volt önálló gyűjtemény, anyagát az ezredben szolgált és szolgáló katonák adták kölcsön: többek között 126 db fegyver, 407 darab db rajz és 511 db fotó kertílt bemutatásra. A kiállítások sikere nyomán tervbe vették a szervezők egy későbbi ezredmúzeum létrehozását, azonban az 1919-es forradalom során a gyűjtemény nagy részét széthordták, különösen a működőképes fegyvereket. A világháborút követő zavaros évek nem kedveztek a 10-es honvédek szerveződésének, így az első bajtársi találkozót csak 1922-ben tartolták, ahol közel kétszáz, egykori tiszt és altiszt jelent meg. Ezen az összejövetelen döntöttek többek között arról, hogy létrehoznak egy 10-es honvéd árvaházat, illetve újra napirendre került egy 10-es honvéd emlékmúzeum felállítása. Ezt azonban még megelőzte a 10-es honvéd emlékszobor felállítása 1927. október 9-én, az ezrednapon. Az ezred iránti érdeklődés növekedését jelezte, hogy a szobor fel-