Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Pallos Lajos: A jelvénygyűjtemények mint az I. világháború emlékének sajátos őrzői

jedtek. Az egyszerű katonák mellett egyes katonai vezetők is gyűjtöttek jelvényeket. Például az osztrák-magyar haderő utolsó főparancsnokának, Kövess Heim an bárónak egy több száz darabos gyűjteménye került a budapesti Hadtörténeti Múzeumba.

7 A háború után a katonák kis gyűjteményei általában nem gyarapodtak, az érdeklődés hiányában gyakran elkallódtak, de nem egy közülük még napjainkban is felbukkan valamely családi hagyatékból. Számottevőbb gyűjtemények szinte kivétel nélkül csak „hivatásos'" műgyűjtőknél és egyes közgyűjteményekben képződtek oly módon, hogy számos kisebb gyűjteményt magukba olvasztottak. A magángyűjtemények többsége generációról generációra többször is gazdát cserélt, és gyakran az egyes jelvényekre vonatkozó, habomból származó információk is együtt mentek tovább az anyagokkal. A világháború alatt kialakult jelvény gyűjteményekre jó példa a magángyűjtemények köréből Ujhely Kálmán gyűjteménye, a közgyűjtemények közül pedig a Nemzeti Múzeum Eremtárának gyűjteménye. Mindkettőben az a közös, hogy fejlődésük a háború kitörésétől vette kezdetét. Ujhely Kálmán a háború előtt is éremgyűjtő volt. Érdeklődése a Ferenc Józseffel kapcsolatos numizmatikai emlékekre, valamint a régi papírpénzekre terjedt ki. A háború kitörését követően a háború numizmatikai emlékeit, hadifogolytábon pénzeket, érmeket, plaketteket és jelvényeket kezdett el gyűjteni. „A Gyűjtő" című folyóirat Siklóssy László által összeállított „Művészet és háború" néven 1917-ben megjelent különszáma ismertette ezt a gyűjteményt, s a jelvények számát 2000 darabra tette.

8 Az ismertetés kiterjedt az anyag csoportosítására is, úgymint: 1. az első napok egyszerű kivitelű darabjai: 2. magas technikai kivitelű zománcos propaganda jelvények; 3. a Hadsegélyző Hivatal jótékony célt szolgáló jelvényei; 4. katonai sapkajelvények a különféle alakulatok szerint; 5. egyes ütközetekre vonatkozó jelvények; 6. jelmondatos jelvények; 7. humoros, karikatúraszerű jelvénvek. A gyűjtemény nem maradt meg az utókornak. Sajnos a gyűjtemény elkallódott, vagy megsemmisült, sorsáról nem tudunk. Mindössze néhány darabja kertílt be a Magyar Nemzeti Múzeumba. A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának I. világháborús jelvény gyűjteménye a háború első napjaiban megalakult, hála a tudós múzeumőr Göhl Ödönnek, aki az. antik érmek kutatása mellett nem feledkezett meg a modem kor numizmatikai emlékeiről sem. Göhl kezdettől egy háborús gyűjtemény létrehozására törekedett, amelynek eredményeit a Numizmatikai Közlöny 1914. évi számától kezdve közzétette egészen a háború végéig.

9 Ezek a közlemények viszonylag kevés információt tartalmaznak a jelvényekről, Göhl csak a mívesebb érmeket és plaketteket közölte, de megemlítette azokat az eseteket, amikor az éremmel, vagy plakettel megegyező ábrázolással jelvény változat is készült valamely műhelyben. így az Eremtár jelvény gyűjteményének adatai a leltárkönyvből olvashatók ki, amelyből kidéiül, hogy a háború első hónapjaiban, 1914. augusztus 17-től december 31-ig 461 darab, kivétel nélkül hátországi propaganda jelvény vetette meg a gyűjtemény alapjait. A háború végéig összesen 1441 jelvény került a múzeumba. A gyarapodás jelentősebb tételeit a jelvénygyártóktól és kereskedőktől vásárolták. 7 SALLAY G. 2002. 100-102. pp. 8 SIKLÓSSY L. 1917. 159-174. pp. 9 Első közlemény: GÖHL Ö. 1914. 141-143. pp. 9. kép Az 1. Kínai Tábori Agyi'is Osztály jelvénye. (Fotó: Dabasi András)