Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról
szerencsésebb történelmi konstellációban? 56 Talán azzá lettek volna, mint a ma is meglévő angol, francia, amerikai, svéd ezredmúzeumok lettek: házi múzeummá, egyfajta kultikus hellyé, ahová az újonc katonákat, bevonulásuk után elvitték, hogy megismerkedhessenek a nagy elődök hősies tetteivel. Azonban mindezzel együtt sem holt hamvába teljesen a „csapatmúzeumok" létrehozásának lehetősége. A háború után a Hadimúzeum kezdeményezésére, 1927-ben miniszteri rendelet szabályozta a honvéd csapatok történetére vonatkozó írásos és tárgyi emlékek gyűjtését. Az itt összegyűjtött tárgyak alkották az „ezred emlékgyűjteményét". Az anyag tulajdonosa a Hadimúzeum, a birtokosa az illető csapattest, amely kötelezően mintegy házi múzeumban mutatja be a rekvizitumokat. Az anyaggyűjtés az akkori alakulatra vonatkozott, s a célja az volt, hogy a kurrens csapattest történetét dokumentálják, de sok esetben bekerültek a gyűjteménybe korábbi, főleg világháborús emlékek is. A Hadimúzeumba befutó hírek szerint például az egri 14. honvéd gyalogezred a volt egri elődök, a cs. és kir. 60, és a 16. honvéd gyalogezred emlékeiből kezdte meg házi múzeuma berendezését. Persze számos kérdést tisztázni is kelleti: jogfolytonos utódai-e a Nemzeti Hadsereg adott csapattestei a Monarchia földrajzilag, területileg, közigazgatásilag rokon egykori alakulatainak. A jogi válasz egyértelmű volt és nemleges, amely mögött indokként egy sor vagyonjogi kérdés húzódott meg. A szimbolikus vagyon, a kultikus örökség azonban a Nemzeti Hadsereg adott alakulatáé, s ezzel - amint a Hadimúzeum is szorgalmazza, sőt koordinálni is akarja ezt a fajta tevékenységet - élni is kell: előadásokat, ünnepségeket, koszorúzásokat kell tartani, oktatni az ősök hősi tetteit. A fő irány ezen belül is a közelmúlt hagyományainak, „a világháború magyar hősei kultuszának, a honvédnek éppúgy, mint a közös hadseregbelieknek" az ápolása. Mas volt a helyzet a trianoni határokon kívülre került teriiletek egykori katonai alakulatainak rekvizitumaival, kultikus tárgyaival. Amikor a Hadimúzeum új helyére (Nándor laktanya) beköltözött, Aggházy Kamill múzeumigazgató a hajdani alakulatok bajtársi szövetségeinek bevonásával akciót szervezett a „megszűnt csapattestek emléktárgyainak összegyűjtésére", illetve hősi emléktábláinak a múzeum új épületében elhelyezésére. Szorgalmazta, hogy alakuljanak „hadimúzeumi bizottságok" a bajtársi csoportokon belül. A bizottságok gyűjtsék össze az elmúlt háború még felkutatható emlékeit, s juttassák el azokat a múzeumba, készíttessenek az alakulat hősi tetteiről rajzokat, festményeket, majd mindezt kiállításon mutassák be a múzeumban. A volt ezredek emléktábláit elhelyezendő, a múzeumban külön folyosószakaszt alakítottak ki, ahová jelentkezési sorrendben lehetett felkerülni. Az első két emléktáblát 1929. december 8-án avatták fel, a 22 marosvásárhelyi honvéd-, és a cs. és kir 72. pozsonyi gyalogezredét. Amelyeket aztán még számos emléktábla követett, egész folyosót betöltve a Hadimúzeum új épületében a budai Várban; 1941-ben 17 volt az emléktáblák száma. 56 Sok tanulsággal szolgálhatna az alakulat gyűjtemények feldolgozása. Jelenleg arról sincsenek pontos adataink, hány helyen folyt említésre méltó és a rendszerezés igényével fellépő anyaggyűjtés. S egyáltalán: mit tartalmaztak a gyűjtemények? A 4. honvéd gyalogezreden kívül ismert a 24. tábori vadász zászlóalj múzeuma, amelynek anyagát a Margit-szigeti hadikiállításon is bemulatták. Gyűjteménye volt a budapesti I. honvéd gyalogezrednek is, amelynek létéről többek között egy magánlevélből is értesülhetünk: Móricz Pál a későbbi neves katonai szakíró, akkor főhadnagy, a gyűjtemény gondozója Seemayer Villibaldot, a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának igazgatóját kérte meg a gyűjtemény rendbetételére, mely, amint írja: „már ezidőszerint is inkább bíztató, érdekes, kedves,, mint reménytelen". Kérte, tekintse is meg „a mi kis, kezdetleges hadi múzeumunkat, amely az adott körülmények között, s hogy csak nyolc hónapos múltra tekinthet vissza, nem érdektelen. Néprajzi Múzeum HAD 91/1918. A levélre Szemkeő Endre hívta fel a figyelmemet, akinek ezúton mondok köszönetet.
